Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
116 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása virágzása. Mindamellett az is nyilvánvaló, hogy a vízi veszély ellen oltalmat nyújtó szent kultusza a térség természetföldrajzi adottságaival, az itt virágzó halász-, hajós- és vízimolnárélettel is magyarázható. Alig akad a szigeten olyan római katolikus település, amelynek kataszterében ne állna a szentnek egy szobra. Amadé László, a térség nagy költője saját védőszentjeként tisztelte Nepomuki Szent Jánost, és több imát, szent éneket is írt hozzá (Vö. Liszka 2000b, 65-79; Liszka 2002d). E'kis köznek, Csalló-köznek Légy bizonyos gyámola, Tüzet, vizet, Ki megh győztél, Tűz árvizet meg győzzél. Oh Szent János Paissa Jó hír név Pátrónussa Bötsületnek Pártfogója. (Amadé 1755, 27) 2.3. A népi kultúra A sziget kulturálisan voltaképpen nem szakítható ki környezetéből, hiszen szoros kapcsolatot tartott fenn a szomszédos Szigetközzel és Mátyusfölddel, valamint a felső-csallóközi német nyelvsziget révén a burgenlandi területekkel is, aminek következtében egy sor azonos, illetve hasonló kulturális jelenség meglétével számolhatunk. Mindamellett azonban több jelenség esetében a Csallóközt és a Szigetközt elválasztó Duna, illetve a Csallóközt és a Mátyusföldet elválasztó Kis-Duna határvonalat képez. Itt emlékeztetni szeretnék Borsos Balázs már idézett megállapítására, miszerint a magyar nyelvterületen a Duna legtöbbször egyszersmind kulturális határt is képez, míg a Tisza szinte soha (Borsos 2003, 58). Ehhez néhány példa: a Magyar néprajzi atlasz megfelelő térképlapjai alapján a csűrök ismerete a Dunántúlon észak felé megszakad a Duna vonalánál, a fejenhordás szintén. Horger Antal térképén nyelvjárásilag is határt képez a Duna (Horger 1934, térképmelléklet). Fél Edit néhány példát hoz, amelyek a Kis-Duna határszerepére vonatkoznak (Fél 1993, 49). Mindezek ellenére azonban a Csallóköz, a Szigetköz és a Mátyusföld kulturális képe alapvetően megegyezik, és úgy tűnik, ezen a szakaszon a Duna sem jelentett komolyabb akadályt a két partján lakók kapcsolattartásában. Annak ellenére, hogy a sziget lakossága viszonylag korán és gyorsan polgárosodott, a nyugat felől érkező modernizációs folyamatoknak erősen ki volt téve, a közeli nagyvárosok (Bécs, Pozsony, Győr, Budapest) hatása is érződik rajta, népi/populáris kultúrájában egészen a 20. század közepéig egy sor igen archaikusnak minősíthető jelenséget is megőrzött. Ez a kettősség a korai kivetkőzés ellenére a viseletén ugyanúgy tetten érhető, mint az építkezésen vagy a hit- és szokásvilágon. 2.3.1. Anyagi kultúra 2.3.1.1. Település és építkezés A szórványos előzményeket leszámítva (Bartal 1860; Bátky 1918; Ipolyi 1858; Padányi- Gulyás 1942; Pálos 1911 stb.) a témakör vizsgálata inkább a második világháború után indult meg. Településszerkezeti szempontból figyelemre méltóak Timaffy László kutatásai (Timaffy 1976, 213-232), amelyeket később Kocsis Aranka tekintett át ismét és egészített ki (Kocsis 1991a; Kocsis 1991b), illetve a vizsgált terület egy másik részére vonatkozóan (elsősorban a tanyásodási folyamatokat vizsgálva) rendkívül tanulságosan Angyal Béla végzett el (Angyal 1988; 1994a). Az építkezési technológiákra, továbbá a lakóépületek alaprajzi fejlődésére, a tüzelőberendezések alakulására vonatkozó kutatásaival az 1960-as évek végén Filep Antal kétségtelenül élen járt (Filep 1970), noha vizsgálódásainak végső összegzése csak jóval később látott napvilágot (Filep 2006). Nagyjából ebből az időszakból ismerjük Ján Mjartan kettő, ugyancsak alapvetően az építési technológiák ismeretére irányuló résztanulmányát (Mjartan 1960; Mjartan 1970).
