Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Bevezetés 109 rendelkezik (68 klaszter esetében már a Sárközben is!), addig a Tisza sehol! A beregi és a szatmári Tiszahát éppúgy összetartozik, mint a Dél- Bodrogköz és a Rétköz, vagy az egész Közép-Ttsza vidékén a folyó két partja. Még a Kőrös torkolatától délre sem futnak a kulturális határok a folyó mentén. Mindez, különösen a Felső- és Közép-Tisza táján valószínűleg az ártéri természeti környezet és az arra jellemző ártéri gazdálkodásnak a 19-20. század fordulóján is még meglévő, a kultúrát befolyásoló hatásáról tanúskodik. (Borsos 2003, 58) Tudomásul véve az egzakt kutatási módszerek nyújtotta eredményeket s jövőbeni kiaknázhatóságuk lehetőségeit, jelen szemlémben mégis megmaradok a táji tagolódás hagyományos keretei között. Egyrészt azért, mivel a fent említett egzakt módszer kulturális jelenségekkel számol, azok előfordulási sűrűsége alapján határozza meg területi egységeit, miközben a tájakat az ott élők külső és belső kapcsolatrendszere, a térséghez való kötődése, regionális tudata legalább olyan mértékben határozza meg, mint a számítógépes elemzési módszer közvetítette eredmények. Az anyagközlés módját indokló fejezetben szóltam már az egyre virulensebb regionalizmus szerepéről, ami szintén a táji tagolódás hagyományos szerkezete megtartására ösztönzött. Végezetül van egy súlyosabb érv is a régi táji keretek megtartása mellett: az új eredmények érvényesítése egy külön, hosszú éveket igénybe vevő, az eddigi eredményeket, szemléletet felülíró kutatási projektum keretében volna csak megoldható. Egyszer, valaki(k)nek el kellene ezt is végezni, már csak azért is, hogy lássuk: melyek a népi kultúra egzakt módszerekkel meghatározható keretei és melyek azok, amelyek, jórészt tudományos kutatások révén ugyan, de a kollektív emlékezetre, igen, bizonyos mítoszokra is erősen hagyatkozva alakultak ki. Jelen áttekintés tehát ez utóbbinak a példája. A szlovákiai magyar nyelvterület egyes tájainak néprajzi jellemzése előtt egy módszertani megjegyzés még idekívánkozik. A néprajzi irodalom eddigi gyakorlata az volt, hogy az adott térség legkutatottabb, tehát legismertebb etnográfiai és folklorisztikai jelenségeit mutatta be, el sem gondolkodva azon, hogy a szóban forgó jelenség vajon valóban az adott térség specifikuma-e, vagy ismerete egyszerűen kutatási esetlegességnek, szerencsének tudható-e be? Ezt a buktatót a továbbiakban szeretném ugyan elkerülni, bár tudatában vagyok, hogy a kutatási egyenetlenségek ez irányú erőfeszítéseimet igencsak megnehezítik. Más módszertani probléma is adódik azonban. Tekintettel arra, hogy kellő mélységű, alapos, azonos szempontrendszerek szerint megtervezett és egyenletes földrajzi szórtságú kutatásokkal nem rendelkezünk még egy-egy kisebb tájegység viszonylatában sem, az adott témakörök szemléje inkább adatok mozaikkockaszerü fölvillantása lehet csupán, semmint egy általánosan jellemző kép megrajzolása. Egy példa: attól még hogy Fél Edit és Kocsis Aranka kutatásainak köszönhetően aránylag jól ismerjük Martos társadalomnéprajzát, s vannak ilyen jellegű ismereteink Marcelháza viszonylatában is, nem jellemezhetjük még az egész Vág és Garam közti térségét ezen ismeretek alapján. Sőt, hiába vannak B. Kovács Istvánnak kitűnő népmeseközlései, ha azok csak néhány adatközlő anyagát adják. Ezek alapján még az adott települések népmeséjét sem jellemezhetjük, nemhogy egész Gömörét... Nyilvánvaló, hogy ebből az alapállásból csak akkor vállalkozhatnánk egy szintézis megírására, ha az adott térség (jelen esetben a szlovákiai magyar nyelvterület) összes vagy megközelítően összes településéről rendelkeznénk már egy-egy részletes (ráadásul megbízható!) néprajzi monográfiával. Ez az állapot természetesen ábránd, így meg kell maradni a jelenleg hasznosítható anyagnál, miközben állandóan szem előtt kell tartani annak végességét. Az alábbi szemle tehát az eddigi kutatási eredmények függvényében kísérli meg az egyes tájegységek népi kultúráját a maga történetiségében jellemezni (azon belül azonban azokra a jelenségekre helyezve a hangsúlyt, amelyeket
