Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
III. Település- és népesedéstörténeti folyamatok
104 III. Település- és népesedéstörténeti folyamatok Mára viszonylag jó irodaima van a második világháborút követő belső telepítéseknek, deportálásoknak és a lakosságcserének is.61 Ezekből a kutatásokból aránylag pontos képpel rendelkezünk arról, hogy milyen arányban változott meg Dél-Szlovákia nemzetiségi összetétele. Nemcsak a magyar elem megcsappanásáról kell itt szólni természetesen, hanem a magyarokkal szomszédságban, velük együtt élő németek és zsidók számának drasztikus lecsökkenéséről is (pl. Sas 1993). Újabban születtek olyan feldolgozások is, amelyek egy-egy adott település vagy kistérség viszonylatában dokumentálják a történéséket (pl. Vendégh 2008), sőt az azóta lezajlott akkulturációs folyamatokról is rendelkezünk már adatokkal (pl. Paríková 1994; Paríková 2001; Paríková 1999; Podolák szerk. 1992). Magyarországra áttelepült 76 616 magyar, míg Szlovákiába került 60 257 szlovák. Ezen kívül több mint 10 000 volt azoknak a száma, akik már a deportálások idején menekültek át Magyarországra... Ami lakosságcsere gazdasági és társadalmi arculatát illeti, érdemes megjegyezni, hogy a magyarok hátrahagytak Szlovákiában 160 000 kát. hold földet, szemben a szlovák áttelepülők 15 000 kát. holdjával. Magyar részről 15 700 ház maradt Szlovákiában, ezzel szemben a szlovák áttelepülők mindössze 4 400 házat hagytak maguk után Magyarországon. Habár a lakosságcsere lezárulása után mindkét fél kölcsönös követelésekkel lépett fel, az ún. Csorba-tói egyezmény (1949. július 25.) során ezekről a két fél kölcsönösen lemondott. (Vígh é.n. 146-147) Végezetül, ha érintőlegesen is, szólni kell a térséget érintő további „negatív irányú” népmozgásokról, mégpedig főleg a 19-20. század fordulójától nagyobb méreteket öltő kivándorlásról, valamint a kisebb mértékű tudatos, belső telepítésekről. Először az utóbbihoz néhány példa. A 18. század folyamán megindult a török alól felszabadult Dél-Magyarország újratelepítése (Paládi-Kovács 1989b; Silling 1994; Silling 2010, 99-100). Azokban a megyékben, ahol határőrség működött, erre a folyamatra valamivel később került sor. Ily módon Krassó megyébe is csak egy 1834-es helytartótanácsi leirattal vette kezdetét a betelepítés. A felhívást Pozsony és Nyitra megye uradalmai is nyilvánosságra hozták, aminek következtében a 19. század harmincas éveiben több mátyusföldi községből két hullámban mintegy 800-1000 ember vándorolt el a jobb megélhetés reményében Krassó megyébe. Ezek közül néhány család pár esztendő múlva csalódottan hazatért (Novák 2001b). 1894 és 1906 között kincstári birtokokon, illetve az állam által megvásárolt területeken földhöz, gazdasághoz juttattak más térségekből odatelepített, szegény sorsú embereket. Ily módon a Komárom környéki Marcelházáról és Komáromszentpéterről a Kolozs megyei Detrehemtelepre telepítettek hat családot, elsősorban a térség (vissza)magyarosítása céljából (Lovas 1908, 282. Vö. Keszeg 1994, 173-174; Keszeg szerk. 2004). Az 1894: V. t.-cz. megalkotásával törvényhozásunk a mezőgazdasági telepítés szabályozására az első lépést tette. E törvény megállapítja a telepítés módját és feltételeit, szabályozza a telepes és a telepítő közötti jogviszonyt és a magántelepítést hatósági engedélyhez kötvén, arra az államnak befolyást biztosít. Rendelkezéseinek egyik legfontosabb czélja a telepes megélhetésének és gazdálkodása sikerének biztosítása. E végből meghatározza a keletkező új kisgazdaság legkisebb s legnagyobb területét és gondoskodik a közlegelő kijelöléséről: továbbá kötelezi a telepítőt arra, hogy a középületekhez szükséges telkeket, az utak és utczák területét [...] közczélokra ingyen engedje át; végül a telepeket tulajdonul adja a telepeseknek, arra a néplélektani valóságra építvén, hogy a föld tulajdonjoga aczélozza a gazda munkaerejét és gazdaságának fejlesztésére irányuló buzgalmát. (Lovas 1908, 5) Másodsorban a tengerentúlra (elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba és Kanadába) történő kivándorlásról van szó, ami zömében a szlovákiai magyar nyelvterület keleti felét érin
