Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)
3. A közigazgatás szervezetrendszere
Területszervezési dillema a 21. század elején - a községi reform 35 Az ország települési tagoltságának helyzetét figyelembe véve a községi reform több módszerrel lehetne végigvihető: a) községek összevonásával; b) kerületi önkormányzatok helyzetének erősítésével a községek kárára; c) hatáskörök differenciált decentralizációjával a községek nagysága szerint; d) községek együttműködésével a 369/ 1990. Tt. számú törvény alapján. a) Községek összevonása A községek összevonása mellett sok érv szól (több nyugat- és kelet-európai országban- pl. Hollandiában, Németországban, Lengyelországban - községek összevonásával orvosolták az aprófalvas tagoltságot), viszont sok érv szól a településrendszer felosztottságának megőrzése mellett is. A területi szervezettségnek a községek összevonásával történő változása elleni érvek négy síkban határozhatók meg:- a kis községeknek rossz a tapasztalata a szocializmus alatt megvalósított integrációval (főleg a fejlődés korlátozása miatt a nem központi községekben);- a kis községek félnek a lokális identitás elvesztésétől;- a kis községek félnek, hogy összevonás esetén a korábbi kis községek szükségleteit megrövidítik a nagyobb község, illetve város javára;- a kis községek részéről a már megszerzett funkciókról való lemondás egy másik község számára nehézkes. A fenti félelmekkel kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy azok a kellő körültekintéssel véghezvitt községi reform keretében elkerülhetők:- az egyesítést követően is megtartható az összevont községek identitása (pl. szimbolikus politikai képviselet és némely önkéntes hatáskör megőrzésesével);- a választási rendszerrel biztosítható, hogy az összevont községek polgárainak is legyen képviselete a „nagy” község képviselő-testületében,- annak érdekében, hogy a polgároknak ne kelljen a központi községbe járniuk, mindegyik összevont községben létrehozható lenne egy kirendeltség. Napjainkban nem feltételezhető e megoldás politikai elfogadhatósága, ugyanis Szlovákiától lényegesen fejlettebb országok is csak akkor láttak hozzá közigazgatási egységek összevonásához, ha megfelelőek voltak a gazdasági és politikai feltételek, továbbá ha a közvélemény is az összevonás felé hajlott. Nem szabad viszont megfeledkezni erről a lehetőségről, és még a jelenlegi kormány választási időszaka alatt társadalmi vitát kellene nyitni erről a témáról, főleg azokban a régiókban, ahol magas az aprófalvak koncentrációja (a községek egyesítését nem szükséges Szlovákia egész területén véghezvinni, hanem differenciáltan is megoldható, a legnagyobb számú kis községből álló kerületekben — a Kassai és az Eperjesi kerületben). b) Kerületi önkormányzatok hatáskörének megerősítése a községek kárára A kerületi önkormányzatok hatáskörének bővítését a falvak biztosan nem fogadnák nagy lelkesedéssel, mivel még él a félelem a középszintű önkormányzat fölérendeltségétől a községgel szemben (gyökerei a szocializmus idejére nyúlnak vissza, amikor a magasabb szintű nemzeti bizottság fölérendeltje volt az alacsonyabb szintűnek). c) Hatáskörök differenciált decentralizációja a községek nagysága szerint A községekre történő hatáskörök eddig megvalósult átruházása részben megfelel e kitételnek. A szervezői és irányítói hatásköröket- iskolaügy, szociális ügyek, egészségügy stb.- azokra a községekre ruházták át, ahol a létesítmények találhatók, és a decentralizáció jegyében ezeket a községeket az állami költ
