Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)
Függelék
254 Lampl Zsuzsanna A legsokrétübb vállalkozótípus a divat-vállalkozók. Főleg fiatalabb érettségi nélküli szaktanintézeti végzettségűek és érettségizettek alkotják. Ok is gyakran módosítanak pályát. A többi vállalkozótípustól abban is különböznek, hogy sokuknak a szülei is vállalkozók. Az elsődleges cégalapító kényszervállalkozók csupán elvétve fordultak elő a kutatások során, így jellemzésükhöz nem gyűlt öszsze elegendő adat. 4. A POSZTSZOCIALISTA ORSZÁGOK VÁLLALKOZÓINAK TÁRSADALMI EREDETÉT TAGLALÓ ELMÉLETEK ÉRVÉNYESSÉGE A SZLOVÁKIAI VISZONYOK KÖZÖTT A legismertebb elméletek, amelyek magyarázni próbálják a posztszocialista országokban kialakult vállalkozói szféra eredetét, a következők: a piaci átmenet elmélete (Szelényi- Kostello 1996), a káderelmélet (Hankiss 1989, Staniszkis 1991, Róna-Tas 1994, 1997) és a technokrata elit elmélete (Szalai 1990). Ezek szerint a volt szocialista országok vállalkozói a következő csoportokból rekrutálódtak: (1) a volt kommunista elit; (2) ennek technokrata része; (3) a vállalkozói múlttal, családi háttérrel rendelkezők; (4) azok, akik a legtöbb kapcsolati tőkével rendelkeztek. Nézzük meg, mennyire érvényes mindez a szlovákiai viszonyok között! A volt pártfunkcionáriusok jelenlétét közvetlenül nem tudom bizonyítani, mivel az 1997-es kutatás idején senki sem kérkedett kommunista múltjával. Léteznek azonban közvetett bizonyítékok, a véletlenszerűen felbukkanó infonnációktól kezdve27 egészen a beszélgetésekben elhangzó homályos utalásokig, amelyek a munkahelyen betöltött vezető pozíciókra vonatkoztak. A szocializmus idején ritka kivétel volt az olyan topmenedzser, aki ne lett volna párttag. Feltehetőleg ezek az interjúalanyok is azok voltak. Persze ebből még nem mindig következtethetünk a kommunista elitben betöltött szerepükre. A vállalkozói háttér abban az értelemben, hogy a családban a két világháború között vállalkozó elődöknek köszönhetően a szocializmus évei alatt is továbbhagyományozódott a vállalkozói értékrend és habitus, nem igazán jellemző a mi viszonyainkra. A mostani vállalkozók többségének szülei már nem vállalkozhattak. A nagyszülők nemzedékének vállalkozói múltjára való utalás előfordul ugyan, de nem gyakran. Ám ott, ahol megjelenik, nagyon fontos részét képezi az interjúalany vállalkozói identitásának. Nagyszülei s később szülei tudatosan ápolták, s adták tovább az erről szóló történeketek, gondoskodva arról, hogy a vállalkozói múlt s főleg annak erőszakos megszakítása állandó részét képezze a családi diskurzusnak. Az ilyen légkörben felnőtt vállalkozók kivétel nélkül eredeti cégalapítók, s vagy lehetőség-vállalkozók, vagy célvállalkozók. Az is nagyon jellemző rájuk, hogy a vállalkozás beindításának közvetlenmanifeszt okaként a függetlenséget említik. Vallomásukból kitűnik, hogy büszkék vállalkozó elődeikre, és saját vállalkozásukat az ő vállalkozásuk „szabad folytatásának” tekintik abban az értelemben, hogy vállalkoznak ugyan, de más területen, mint elődeik. Ugyanakkor vállalkozásukat a családjukon elkövetetett erőszakért és igazságtalanságért kapott elégtételnek tekintik. 27 Az egyik interjúalannyal az autóbusz-állomáson kellett találkoznom. Korábban érkeztem, és teljesen véletlenül öszszefutottam egy volt osztálytársammal. Hívott, hogy üljünk be valahova, de mondtam neki, hogy nem lehet, várok valakit, és nem akarok késni. Azt nem mondtam, hogy ki az illető. Aztán egyszer csak megjelent az interjúalany, de elnézést kért, hogy még valamit el kell intéznie, pár perc az egész. Amikor elment, az osztálytársam a következőket mondta: „jól tetted, hogy nem akartál késni, ö már járási párttitkár korában is híres volt arról, hogy szereti a pontosságot!" így tudtam meg, hogy az alany, aki abban az időben már sikeres vállalkozó volt, korábban milyen tisztséget töltött be. De a beszélgetés során nem említette, és én sem kérdeztem.
