Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)

8. A dél-szlovákiai régiók versenyképességének néhány vonása

A dél-szlovákiai régiók vállalkozási környezete 193 ösztönző, segítő, innovációbarát környezet ki­alakításának (az innovációk segíthetnek a költ­ségek csökkentésében, a hozzáadott értékek növelésében, új termékek és piacok kialakítá­sában, partnerségek építésében stb.). A szlovákiai magyar kis- és középvállalko­zói szféra A szlovákiai magyar kis- és középvállalkozók (továbbiakban: KKV) jelentős része verseny­­hátrányban van a többi szlovákiai vállalkozó­val szemben, s ez elsősorban két síkon mutat­kozik meg. I. Az átlagos szlovákiai magyar vállalkozó kevésbé jól informált, mint az ország más vidékein élő többi sorstársa, s ennek há­rom alapvető oka van. => Szlovákiában a KKV-k támogatására hivatott intézmények és intézmény­­rendszerek többségét az 1998 előtti magyarellenes kormányzási időszakban alakították ki, amikor is a dél-szlováki­ai magyaroknak nemigen volt bizalma a fenti intézményekkel szemben, illet­ve ezen intézményekben nem szívesen látták őket. Ennek következményeként a szlovákiai magyar vállalkozók egy része információhátrányba került a szlovák versenytársaival szemben már a pályázási alapismereteket illetően is. => A KKV-k informálása jelentős mérték­ben az interneten keresztül történik, s ennek az elérhetősége az infrastruktu­rálisan elmaradott déli régió számos te­lepülésén nem biztosított, illetve az internetelérhetőséget az internetkapcso­lat magas anyagi költségei nem teszik lehetővé sok kisvállalkozó számára. => A sikeres vállalkozás alapfeltétele a magas képzettség és a gazdaság-kör­nyezeti alapfeltételek ismerete, ame­lyek elsajátításához a legmegfelelőbb formát az oktatási/képzési intézmények nyújtják. A szlovákiai magyarok kép­zettségi szintjéből kiindulva feltételez­hető, hogy a szlovákiai magyar KKV-k többségénél a gazdaság-környezeti is­meretek, számítástechnikai, pályázat­­írási és szlovák nyelvi/idegen nyelvi képességek elmaradnak az országos át­lagtól, s mindezek halmozottan gátol­ják őket versenyképességük növelésé­ben (a szakértelem, a piaci ismeretek hiánya miatt magas a vakmerő ugrás­nak minősíthető induló vállalkozások részaránya, amelyek aztán egy-két éven belül megszűnnek). 11. A szlovákiai magyar KKV-k a szlovák ver­senytársaikkal szemben az értékképzési lánc alacsonyabb szintjén helyezkednek el: többségük manuális munkán alapuló vállal­kozás, nullszaldó körüli eredménnyel, amely nem teszi lehetővé a folyamatos fej­lesztést. Ez a hátrány a 90-es évek privati­zációjakor keletkezett, amelyből a szlováki­ai magyar vállalkozói réteg kimaradt az ak­kori politikai viszonyok miatt, tehát nulla szintről kellett indulnia (Reiter-Semsey- Tóth 2004). A szlovákiai magyar KKV-k többsége induláskor elsősorban a családi és társadalmi kapcsolatokban mozgósítható erőforrásokra alapozott: családi megtakarí­tásokra, családtagok munkaerejére, rokoni, baráti, szomszédsági kapcsolatokra. A szlo­vákiai magyar vállalkozások többsége a lo­kális és regionális piacok szereplője, s így sérülékenyebb és bizonytalanabb gazdasági egyensúlyt mutatnak. A fent tárgyalt versenyhátrány orvoslása vé­gett az uniós csatlakozást megelőzően, illetve a csatlakozást követően több kezdeményezés is született a szlovákiai magyar vállalkozói szféra fejlesztésének megsegítésére, azonban mindmá­ig hiányzik egy átfogó intézményi hálózat, amely tartósan támogatná (nem csak egy-egy projekt erejéig) a szlovákiai magyar KKV-kat, s a kis- és középvállalkozók érdekvédelmi szö­vetségeként működne, elősegítené a magyar­magyar gazdasági kapcsolatok erősítését. A jövőt illetően a szlovákiai magyar KKV-k versenyképességével kapcsolatosan ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom