Lelkes Gábor: Magyarok Szlovákiában V. Régiók és gazdaság - Magyarok Szlovákiában 5. (Somorja, 2008)
7. Makrorégiók a gazdasági átalakulás tükrében
Pozsony makrorégió 107 37. ábra. A Pozsony NUTS 2 régió korfája Foirás: SZK. Statisztikai Hivatala: Népszámlálás 2001. alakulására (vagy változatlanságára) reagál. Az 1950-es években elindult iparosítás következtében az ország legjelentősebb népességvonzó területévé a főváros vált, tízezrek telepedtek le a gomba módon szaporodó pozsonyi lakótelepeken. A főváros bevándorlásból eredő népességgyarapodása az 1990-es évek közepén megállt a gazdasági szerkezetváltás és az azt kísérő termelési dekoncentráció következtében, majd megindult egy erőteljes szuburbanizációs folyamat. Az elmúlt 10 év alatt a főváros évi 500-700 fős vándorlási veszteségével szemben a Malackai, a Bazini és a Szenei járás vándorlási egyenlege kedvezően alakult, pozitív vándorlási egyenleget mondhatnak magukénak (a vándorlásból származó évi népességnövekedésük évi 400-600 fő). A Pozsonyba irányuló lelassult lakóhelyváltoztatással párhuzamosan a régióban a kilencvenes években felerősödött az ingázás a munkahelyet biztosító Pozsony és a lakóhelyet biztosító főváros környéki települések között, s ez a mobilitás naponta több tízezer főt érint. Az elmúlt fél évszázad alatt a makrorégió területén a lakosság nagymértékű etnikai homogenizálódása ment végbe. Napjainkban az egy emberöltővel ezelőtt még háromnyelvű (magyar, német, szlovák) régióban a nem szlovák nemzetiségű lakosság lélekszámúnak aránya eltörpül a szlovák lakosság részaránya mellett. A nemzetiségi szerkezetben a legszámosabb nemzeti kisebbség a magyar (27 434 fő) és a cseh (9591 fő). A nemzetiségi térszerkezet legérdekesebb színfoltja a horvát kisebbség, mivel alacsony lélekszámúk ellenére (653 fő) sikerült megőrizniük a nyelvüket és kultúrájukat a Pozsony mellett fekvő Dunacsúnban és Horvátjárfaluban (ahol a lakónépességen belüli részarányuk 16,2%, illetve 20,4%). 7.1.4. A munkaerőpiac helyzete A régió lakosságának szerkezete az iskolai végzettség alapján messze a legkedvezőbb Szlovákiában, ami egyrészt a főváros felsőoktatásban betöltött vezető szerepének, másrészt a régióban uralkodó munkapiaci viszonyoknak köszönhető. A felsőoktatásban végzettek részaránya az összlakosságon belül 17,04%. Az iskolázottsági szintek között jelentős eltérések vannak az egyes településkategóriák és az egyes nemzetiségek között. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya értelemszerűen a fővárosban a legmagasabb, míg a roma és a magyar nemzetiségű népesség iskolázottsági mutatói a
