László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
László Béla: Az iskolai művelődés a statisztikák tükrében
68 László Béla et. Ez a 340-350 körüli szám húsz éven keresztül, egészen 1990-ig, változatlan maradt. A magyar óvodai hálózat tekintetében legnagyobb relatív visszafejlődés a hetvenes években következet be. Míg 1970-ben a magyar óvodák, óvodai osztályok és az ezekbe járó gyermekek számának százalékos arány a szlovákiai óvodai hálózat adataihoz rendre 13,38 %, 10,78 % és 9,88 % arányokat mutat, addig ezek az adatok 1979-ben már csak 9,55 %, 7,48 % és 6,70 %-os arányokat tesznek ki. Ez a csökkenés a nyolcvanas évek elejére megállt, és 1989-ig lényegesen tekinthető visszafejlődés nem tapasztalható. A statisztikai kimutatások rendszerint nem tartalmazzák az óvodás gyermekek nemzetiségi megoszlását. Azokból a kimutatásokból azonban, amelyek ilyen adatot tartalmaznak, nagyon lehangoló kép tárul elénk (lásd a 2. táblázatot). Míg 1970-ben az óvodába járó magyar nemzetiségű gyermekek közül 2539 látogatott szlovák nevelési nyelvű óvodát, ami 17,74%-ot tett ki, addig 1979-ben számuk már 6111, s ez a magyar nemzetiségű óvodás gyermekek 29,30%-ának felel meg.23 24 A magyar óvodás gyermekek nyelvismeretében változás állt be a hetvenes évek második felében. Ugyanis 1977. szeptember 1-jei hatállyal az Oktatási Minisztérium elrendelte a szlovák nyelv kísérletképpeni tanításának bevezetését a magyar nevelési nyelvű óvodákban. Végül a kísérletek alapján 1983. szeptember 1- jével bevezetett szlovák nyelvi nevelés célja már a gyermekek hatékony szlovák nyelvi felkészítése, az aktív nyelvi kommunikáció elvének érvényesítése. A táblázatban a magyar nemzetiség szempontjából egy pozitív jelenségre is felfigyelhetünk. A hetvenes években a korcsoport arányaihoz képest lényegesen magasabb a magyar nemzetiségű óvodás gyermekek száma. Ezen évek visszafejlődésének bizonyítéka, hogy ez a kedvező állapot 1980-ra csaknem teljesen megszűnt. A nyolcvanas években újból elkezdődött egy pozitív fejlődési folyamat, amelynek következményeként 1991 -re a magyar nemzetiségű óvodás gyermekek számának többlete immár 2120-ra nőtt. 1.3.3. Alapiskolák A második világháború után először 1948-ban nyílhattak meg újból a magyar tannyelvű alapiskolai osztályok, először a szlovák iskolák kötelékében. Az 1948/1949-es tanévben 154 magyar tannyelvű osztály nyílt meg, és az 1949/1950-es tanévre ez 319 osztályra bővült. Az 1950/1951 -es tanévben 613 magyar tannyelvű nemzeti iskola és középiskola jött létre 1232 osztállyal, amelybe 45 497 tanuló iratkozott át. Már 1950-ben az összes alapiskolás tanulók 8,18%-a magyar tannyelvű iskolába járt. 1958-ban a magyar tannyelvű alapiskolák tanulói az összes alapiskolás tanulók 10,43%-át képezték, vagyis ebben az időben járt szlovák tannyelvű alapiskolába a magyar nemzetiségű tanulók legkisebb hányada, mégpedig 10,07%a (lásd a 7. táblázatot). A számok azt mutatják, hogy a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években lényeges változások álltak be a magyar alapiskolák helyzetében. Ezek nem mindig a magyar iskolák ellen hozott döntések következményei, hanem gyakran az általános oktatáspolitikai rendelkezésekből adódó következmények, amelyek az egész szlovákiai alapiskolai rendszert sújtották. Ezek közé lehet sorolni a kilencéves alapiskolák integrációját szorgalmazó, az 1953-as oktatási törvény hatályba lépése óta napirenden tartott törekvéseket.25 1960-tól 1966-ig Szlovákiában 301 (4163-3862) alapiskola szűnt meg, s ebből 80 23. László Béla: A (cseh)szlovákiai oktatásügy szerkezete, valamint közigazgatási és jogi keretei 1945 után. In: Filep Tamás Gusztáv -Tóth László (szerk.): A (cseh)szhvákiai magyar művelődés története 1918-1998. II. köt. Budapest, Ister Kiadó, 1998, 121-124. p. 24. ŠRŠ SR. 25. László Béla: A (csch)szlovákiai oktatásügy szerkezete, valamint közigazgatási és jogi keretei 1945 után. In: Filcp Tamás Gusztáv-Tóth László (szerk.): I. m. 125-126. p.