László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Kulcsár Mária: Felnőttoktatás
Felnőttoktatás - törvényi keretek 281 vők azt igénylik, és a képző intézmény ennek eleget tud tenni, más nyelv is lehet. (Ebben a pontban az eredeti törvényt módosítani kellett, mivel ütközött a 1995-ös nyelvtörvénnyel: a kisebbségek joga a művelődésre és információszerzésre az anyanyelven.). A törvény mindenki számára egyenlő jogokat biztosít az ilyen típusú képzésekhez. Ez a képzési forma - az élethosszig tartó tanulás elveit követve -nincs életkorhoz kötve. A törvény megengedi a képzés összes formáját (szeminárium, kurzus, iskolázás stb.), bármilyen időtartamban, hagyományos és új módszerekkel (távoktatás, e-learning, videokonferencia, levelező forma stb.). Képzőintézmények a törvény értelmében lehetnek:- iskolai intézmények (alap-, közép- és felsőfokú),- magánszemélyek és jogi személyek intézményei. Az oktatási minisztérium bármilyen jellegű képzést engedélyez, de a nem akkreditált képzéseknél nem adható ki hivatalos irat a képzés elvégzéséről, így az nem jelent közvetlen előnyt a résztvevőknek. Amennyiben a képző intézmény hivatalos irattal kívánja ellátni saját képzésének résztvevőit, a képzési programot akkreditáltatnia kell a minisztériumnál. Az akkreditációs eljárást ez a törvény szabályozza. Az akkreditáció a képzőintézménynek az adott képzés(ek) megvalósítására való szakmai felkészültségének állami hitelesítése. Az akkreditáció kibocsátásáról az oktatási minisztérium dönt az akkreditációs bizottság ajánlása alapján. Az akkreditáció a következő feltételek teljesítéséhez kötött:- az intézmény tevékenységében szerepel a képzés mint tevékenység,- az intézmény kidolgozza a képzés pedagógiai dokumentációját és projektjét (tervét),- az intézmény biztosítja a szükséges oktatókat (lektorokat) - akiknek nem kell az intézmény alkalmazottjainak lenni vagy más szerződéses viszonyban állniuk,- biztosítja a képzéshez szükséges műszaki és anyagi feltételeket — ezt a törvény nem részletezi. Az akkreditációs igazolás 5 évre szól - az adott képzést ezután újra kell jegyeztetni, tehát az akkreditációs idő nem hosszabbítható meg. Az igazolás nem ruházható át más intézményre. A képző intézmény kötelezettségei az akkreditáció elnyerése után:- a képzéseket a jóváhagyott dokumentáció alapján kell megvalósítania, illetve az esetleges változásokról tájékoztatnia kell a bizottságot,- a képzések adatairól nyilvántartást kell vezetnie - helyszín, résztvevők, felhasznált tananyagok, kibocsátott bizonyítványok, tankönyvek, egyéb segédeszközök stb., amennyiben az kéri, tájékoztatni az akkreditációs bizottságot a tervezett képzések helyéről, időpontjáról, hogy azt a bizottság közvetlen fonnában tudja ellenőrizni,- tájékoztatnia kell a bizottságot a név- és címváltozásokról, illetve az intézmény esetleges megszűnéséről. Az oktatási minisztérium további feladatai:- szakmai konzultációt biztosít és információkat nyújt a képzőintézményeknek,- ellenőrzi a képzések színvonalát,- vezeti a képzések és az akkreditációs bizottság munkájának nyilvántartását. Az akkreditációs bizottság a minisztérium tanácsadó szerve. A bizottság tagjait az oktatási miniszter nevezi ki - képzésben jártas szakembereket a központi állami hivatalok, a helyi állami hivatalok szervei, területi önkormányzatok, a munkaügyi hivatalok és szakmai szervezetek javasolhatnak. Nem lehet viszont a bizottság tagja valamely képzőintézmény képviselője - ezzel előzik meg a jogtalan előnyhöz jutást, az esetleges érdekütközéseket. A bizottság működését a minisztérium által kibocsátott alapszabály irányítja - a törvény például nem szabja meg a bizottság tagjainak számát, működési idejüket, a bizottság belső szerveit. Általánosan leszögezhetjük, hogy a szlovákiai felnőttképzésről szóló törvény meglehetősen
