László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
Dolnik Erzsébet: Iskolarendszerek, törvényalkotás az iskolaügy területén
DOLNÍK ERZSÉBET ISKOLARENDSZEREK, TÖRVÉNYALKOTÁS AZ ISKOLAÜGY TERÜLETÉN CSICSAY ALAJOS-DOLNÍK ERZSÉBET 1. VISSZATEKINTÉS „...A nyelvek elpusztításának, illetve elnyomásának egyik leghatékonyabb módszere mindig is az oktatás volt” - írja a Nyelv, oktatás és a kisebbségek című jelentésében (1990) Töve Skutnabb-Kangas. Ennek a már-már szállóigévé vált megállapításnak az igazságtartalmával fájdalmasan szembesül Trianon óta minden Magyarország határain kívül rekedt magyar nemzetrész. Mi csehszlovákiai, illetve szlovákiai magyarok is. Csehszlovákiában, később a Tiso-féle szlovák államban, majd ismét Csehszlovákiában, s az 1989-es rendszerváltás után létrejött Csehszlovák (Cseh-Szlovák) és Szlovák Köztársaságban is. Mi is megtapasztaltuk az idézett cél megvalósítását segítő jogszabályok iskoláinkra, oktatási intézményeinkre, nyelvünkre, kultúránkra gyakorolt hatását. 1.1. Iskolarendszerek, törvényalkotás az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásától az 1989-es rendszerváltásig Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulását 1918. október 28-án a prágai Vencel téren hirdették ki, s ezzel megpecsételődött a Dunától, Ipolytól északra fekvő területeken élő magyarok sorsa. Az ún. első Csehszlovák Köztársaság látszatra egy demokratikus ország volt, valójában az első pillanattól kezdve igyekezett megszüntetni minden magyar iskolát, kulturális intézményt. Az új állam határainak szentesítése csak 1920. június 4-én történt meg a trianoni békediktátum aláírásával. A prágai - kinevezett tagokból álló - nemzetgyűlés már 1918. november 14-én megkezdte lázas, ám igen következetes törvényhozó munkáját, az általa kinevezett ideiglenes kormány pedig katonai erővel vette birtokba a későbbi Dél-Szlovákiát. 1929. február 29-én fogadta el az ideiglenes országgyűlés a Csehszlovák Köztársaság első alkotmányát, amely az állam politikai berendezkedését demokratikusnak mondta ki. Preambuluma e szavakkal kezdődött: „Mi csehszlovák nemzet...”, s államnyelvnek is a fiktív csehszlovák nyelvet jelölte meg, ami később igen sok elvi problémát okozott. A törvény a nemzetiségek nyelvének használati jogát járásonkénti legalább 20%-os kisebbségi arány esetében engedélyezte. (Csicsay 2002) 1.2. Iskolatörvény 1919-ben viszonylag demokratikus szellemben fogant az új csehszlovák állam iskolatörvénye is, melynek egyik kitétele így hangzik: „Nyilvános elemi népiskola minden olyan községben szervezhető, amelyben három évi átlag szerint legalább 40 tanköteles gyerek van, ha az iskolaközségben nincsen olyan tanítási nyelvű nyilvános iskola, mint ezen gyermekek anyanyelve.” (Tóth 1998, 6) A szóban forgó 189/1919. számú törvény ugyanis azt is szavatolta, hogy az iskolák tanítási nyelve a tanulók anyanyelvének kell lennie. A szlovákiai magyar iskolák esetében az 1919-ben elfogadott iskolatörvény gyakorlatilag használhatatlan volt, mivel a 15.§-a szerint: „Ezen törvény Csehországban, Morvaországban és Sziléziában kihirdetése napján lép ha
