László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
A szlovákiai magyar pedagógusképzés és felsőoktatási intézmények
182 Sidó Zoltán A prágai alkotmányjogi bizottság tagjai közül öten (4 cseh és 1 szlovák képviselő), a további két bizottságban senki sem, a pozsonyi bizottsági üléseken pedig egyedül idősb Milan Šimečka támogatta a javaslatot. A többi képviselő, beleértve a magyarokat is, látszatra egyetértett Ladislav Kováč130 szlovák oktatási miniszter elutasító levelével, melyet Prágában Ján Pišút miniszter-helyettes olvasott fel (magánbeszélgetés során kifejtette, nem azonosul minisztere véleményével, de kénytelen volt azt felolvasni), illetve a pozsonyi bizottsági üléseken meghívott szakemberként felszólaló Jozef Pastier dékán és Vladimír Mináč képviselő (Matica-elnök) heves ellenvetéseivel. Sajnos, a törvénytervezetet aláírásukkal politikai okokból nem támogató magyar képviselők nem is lobbiztak az arra érdemesnek vélhető cseh és szlovák képviselőknél. Igaz, nem szavaztak a törvényjavaslat ellen. Tartózkodtak. Végül is mindkét parlament bizottságai elvetették az egyetem-alapítást .131 5.2. A magyar felsőoktatás új fejezete Európa nyugati országai felsőoktatásában, a hatvanas években nagyarányú mennyiségi és minőségi változások történtek. Statisztikailag elsősorban a felsőoktatás tömegessé válását követhetjük nyomon, ugyanakkor kimutathatók az oktatáspolitikai kísérleteken túl a szakképzés modernizálódásának folyamatai is. A keleti országok nem csupán gazdasági téren nem tartottak lépést az új trenddel. Az akkori szocialista országokban, a felsőoktatásban való részvétel politikai kérdés volt (az ötvenes évektől Csehszlovákiában elsősorban a hallgatók származása és nem az alkalmassága volt mérvadó egyes szakokra való bejutás eldöntésekor, 1968-at követően pedig tovább szigorodtak a politikai kritériumok ),132 továbbá a leendő hallgatók számát a kontraszelekción kívül a központi létszámtervezés határozta meg. Az is a lemaradáshoz vezetett, hogy bizonyos hagyományos hazai szakok (genetika, szociológia) politikai döntés eredményeként kimaradtak az egyetemek programjából, ugyanakkor egyes szakokat (filozófia, esztétika, történelem, gazdaságtan) csak a hivatalos kommunista ideológia által megszabott keretek között lehetett oktatni. Az 1989-es politikai földrengés hirtelen új helyzetet teremtett. A szlovákiai magyarok számára ez (a hazai egyetemeken történt változásokon kívül) a magyarországi, esetleg nyugati továbbtanulás lehetőségében, valamint a kihelyezett tagozatok megalakulásában nyilvánult meg. Itt a Pozsonyi Közgazdasági Egyetem és a Szlovák Műszaki Egyetem érsekújvári, illetve komáromi kihelyezett nappali tagozatán kívül a magyarországi felsőoktatási intézmények komáromi, dunaszerdahelyi, kassai és királyhelmeci kihelyezett konzultációs központjaira, illetve tagozatára gondolunk, melyek új fejezetet nyitottak a magyar felsőoktatásban. A kihelyezett konzultációs központokat az igény hozta létre. A hatalom adminisztratív intézkedései eredményeként alapiskoláink tantestületei akkori korösszetétele alapján mára, az ezredfordulóra, szinte megszűnt volna a magyar nyelvű oktatás .133 Amíg Szlovákia általános iskoláiban 40 éves korhatárig a tanítók 67,8%-a volt sorolható, addig ez a magyar iskolák esetében mindössze 19,8% volt, s míg az 130 Ladislav Kováč 1988-as, Gombiatok a tudományról és történelemről c. tanulmányát (magyar nyelvű fordítását lásd: A szlovák kérdés a XX. században, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1996, 528-546) ellenszenvvel fogadta a szlovák értelmiség hamis nemzeti mítoszokat továbbéltctő része. Ezért is volt meglepő elutasító véleménye az önálló magyar egyetemről. 131 A törvénytervezet prágai előterjesztése körülményeiről lásd még Duray Miklós: Változások küszöbén, Osiris, Budapest, 2000, 30. p. 132 Az ún. konszolidációs években az első körben kimaradt középiskolások és egyetemisták fellebbezéséről a kommunista párt szervei képviselőjének álláspontja döntött, ugyanakkor a „prágai tavaszban“ aktív szerepet vállalók gyermekeit már a középiskolák sem javasolhatták továbbtanulásra, ami eleve kizárta őket az egyetemekről. 133 A 2000/2001. tanévben a 12 052 magyar nemzetiségű óvodásból 9 480 (78,66%) járt magyar nevelési nyelvű állami óvodába, az 51 802 magyar iskolaköteles tanulóból 41 957 (80,99%) tanult anyanyclvén.
