László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
A. Szabó László: A szlovákiai nemzetiségi oktatás jelenlegi helyzete
A szlovákiai oktatási rendszer szerkezete 15 3.6. Szakmunkásképző A szakmunkásképzők feladata, hogy felkészítsék a fiatalokat konkrét tevékenységek, meghatározott munkafolyamatok elvégzésére. Az oktatás általános felkészítésből és szakképzésből tevődik össze, miközben a szakmai gyakorlat van túlsúlyban. A tanulmányi szakok a foglalkozások rendszerét követik. Az egyes hivatások nehézsége és összetettsége alapján a tanulmányi idő kettő vagy három év, ha valaki érettségit is szeretne szerezni, akkor újabb esztendőt kell az iskolapadban töltenie. A szakmunkásképzők jelentős mértékben a munkáltató szervezetek igényei szerint alakítják ki profiljukat. Az utóbbi időben lényegesen csökkent az érdeklődés az ilyen típusú képzés iránt, ami elsősorban a jelentős mértékű munkanélküliség következménye. 3.7. Tanonciskola Ez a típusú iskola külön fokozatot képvisel az oktatási rendszerben. Feladata, hogy azokat a tanulókat készítse fel bizonyos hivatásokra, akik a tankötelezettség ideje alatt nem fejezték be alapiskolai tanulmányaikat, így nem léptek tovább valamely középiskolába. Nem egyenértékű a szakmunkásképzővel, bár hasonló módon és formában működik. 3.8. Speciális iskola Különleges oktatási és nevelési módszerek segítségével igyekszik műveltséget biztosítani a valamilyen módon hátrányos helyzetű vagy fogyatékos tanulóknak, a nehezen kezelhető gyerekeknek, a kórházakban elhelyezett beteg tanulóknak, s ezáltal felkészíti őket a társadalmi integrációra. Léteznek speciális alap-, közép- és gyakorlatorientált iskolák és szakképző intézetek. Ugyanakkor a hátrányos helyzetű tanulók a hagyományos iskolában is részt vehetnek az oktató-nevelő folyamatban, s létrehozhatnak számukra speciális osztályokat is. A tanulmányi program csak részben tér el a szokványos iskolák tanterveitől, ezért az itt megszerzett végzettség és képesítés is egyenértékű a klasszikus alap- és középiskolai végzettséggel. A mentálisan sérült tanulók esetében csak a kevésbé igényes szakterületeken folyik képzés, számukra általában a gyakorlatra irányuló szakmai felkészítést biztosítanak. A képzés lényege, hogy a tanulók önellátóakká váljanak, képesek legyenek egyszerű házi munkák elvégzésére, alkalmasak legyenek a családi életre. Speciális iskolát a tanulók minden esetben csak szakember ajánlására látogatnak, s pedagógusaiknak is sajátos képesítéssel kell rendelkezniük, hogy a fő hangsúlyt az egyéni foglalkoztatásra és a humánus nevelésre fektethessék, s az iskola befejezése után biztosítva legyen a gyerekek társadalmi beilleszkedése. A képzési sztenderdeket, a tanterveket és az óraterveket minden iskolatípus számára az oktatási minisztérium hagyja jóvá. A kisebbségi nyelven oktató intézményekben a tartalmi részt ugyanúgy és ugyanolyan mértékben kell garantálni, mint a szlovák tannyelvű iskolákban. Az alapvető pedagógiai dokumentumok hivatottak biztosítani a tanulók tudásának egyenértékűségét. Lényeges különbség abban mutatkozik, hogy a nemzetiségi iskolák egyes évfolyamaiban magasabb a heti óraszám, mivel itt tantárgyként megjelenik a kisebbségi nyelv és irodalom, valamint eltérő a szlovák nyelv és irodalom tantárgy tartalma, hiszen ez esetben idegen nyelvről van szó. Mindeközben rendkívül érdekes, hogy a szlovák nyelv oktatása a nemzetiségek számára a hivatalos értelmezésekben polgárjogként jelenik meg, ugyanakkor az elsajátítását kötelességként ellenőrzik. Az államnyelv ismerete ugyanakkor elősegítheti a teljes értékű integrációt és a társadalmi szerepvállalást. Az egyéb tantárgyak esetében mind a tartalom, mind az időkeret megegyezik a szlovák osztályok előírásaival. így minden módosítás, minden formai vagy tartalmi változás a nemzetiségek intézményeit is hasonló mértékben érinti. A minisztérium által engedélyezett tankönyvek és tansegédeszközök is általában meg
