László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
A szlovákiai magyar pedagógusképzés és felsőoktatási intézmények
Magyar pedagógusképzés Csehszlovákiában 1945 után 155 Î.2. A nyitrai magyar tanító- és tanárképzés 4yitrán az 1959-ben megnyílt Pedagógiai Intést volt hivatva ellátni az alapiskolai tanító- és anárképzést a magyar iskolák részére is. Azóta !004-ig a pozsonyi egyetemi magyar nyelv és rodalom szakos tanárképzésen kívül Szlovákiiban állami intézményben csak Nyitrán volt nagyar nyelvű tanító- és tanárképzés és ez volt íz egyedüli magyar nyelvű felsőoktatás. A Nyitrai Pedagógiai Intézetben 1960-ban ;yakorlatilag két egyenrangú tagozat, szlovák :s magyar szerveződött. 1960-ban a magyar tagozatra 212 nappali hallgatót vettek fel, és 29 öiskolai oktatóval indult a magyar nyelvű okatás. 1963-ra gyakorlatilag mindkét tagozat ki:pült, kialakult a magyar nyelvű képzést biztoító tanszéki lebontásban is megfelelő tanári :ar. Ekkor már 60-65 tanár oktatott magyar lyelven. Az 1962/63-as akadémiai évben a îappali hallgatók száma elérte a 661-et. Nyitán 1963-ban az első végzős évfolyamban 192 anító és tanár vehette át pedagógiai diplomáát, ami a negyvenéves csúcsot is jelenti. Nyitán az 1964-től Pedagógiai Karrá átnevezett főskolán egészen 1974-ig folyamatosan, a ma;yar iskolák igényeinek megfelelő számban és zakpárosításokban képeztek alapiskolai taníókat és tanárokat. A végzős hallgatók száma 969-ig átlagban 140 körül mozgott. A hetveles években viszont már a magyar tagozaton tlagban 80, a nyolcvanas években pedig már sak 30 körül volt a végzős hallgatók száma. A Nyitrán folyó magyar pedagógusképzés aegyensúlyozott, konszolidált időszaka gya:orlatilag 1974-ig tartott. Ugyanis ebben az évien lettek meghirdetve utoljára a magyar tagoltra a még teljesnek mondható szakpárosítáokban a felvételi vizsgák. 1978-ban a Nyitrai ’edagógiai Kar magyar tagozatán a tanárképest gyakorlatilag megszüntették, tanári szakost már csak elvétve nyitottak, amelyekben az iktatás szinte teljes mértékben szlovákul folyt. 1975-ben, 1976-ban, illetve 1978-ban még negnyitottak néhány szakot a szlovák nyelv és rodalomnak, illetve az orosz nyelv és irodaomnak a polgári neveléssel, vagy a magyar yelv és irodalommal, vagy idegen nyelvekkel való párosításban, de e szakokon már mindent szlovák nyelven oktattak (a magyar nyelv és irodalom kivételével). Ezeken a szakokon 1979 és 1994 között 208 diák végzett. A nyolcvanas évek második felében indítottak néhányszor kis létszámú csoportokat a természettudományi szakokon is, de az itt végzett hallgatók száma 1979-től 1994-ig nem haladta meg a 30-at. Csupán az alsótagozatos tanítói szakon volt folyamatos a magyar nyelvű képzés, de ott is alacsony, 20-25 körüli hallgatói számmal. 1981-től 1990-ig, tíz év alatt mindössze 59 hallgató szerzett diplomát az ún. magyar tagozati tanári szakokon. Szlovákiában 1977-től az öt évig tartó, az 5-12. évfolyamok számára egységes tanárképzést vezették be. Az önálló pedagógai karokon és az egyetemeken egyforma, egységesített felsőtagozatos és középiskolai tanári diplomát lehetett szerezni. Ettől kezdve a Nyitrán végző magyar pedagógusok az alapiskola felső tagozatára és a középiskolára is képesítést szereztek. Ettől kezdve beszélhetünk 25 év után újból magyar nyelvű középiskolai tanárképzésről is. A nyitrai magyar pedagógusképzés feltételei ez alatt az idő alatt lényegesen leromlottak. A hallgatók számának nagymértékű csökkentése mellett 1989-re a magyar oktatók száma is a felére apadt. Ebben az időben a teljes leépítés megakadályozása, a magyar nyelvű képzés átmentése volt az elsődleges feladat. A nyolcvanas években már nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyen mértékű magyar pedagógusképzés mellett hamarosan súlyos magyar pedagógushiány lép fel a magyar alap- és középiskolákban. A magyar nyelvű pedagógusképzés megmentése érdekében ki kell emelni a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának tevékenységét, amely több esetben fogalkozott a problémával, és lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a hatalom végül is a magyar pedagógusképzést minimális szinten megtartotta. A szlovákiai magyarság alap- és középiskoláinak létét fenyegető pedagógushiány és a belső, tarthatatlan, rendezetlen viszonyok miatt a kar magyar diákjai és tanárai követelték a kar vezetésétől, hogy állítsa vissza az 1978 előtti állapotokat. A kar vezetésének elutasító magatartá-
