László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
László Béla: Az iskolai művelődés a statisztikák tükrében
A rendszerváltás utáni szlovákiai magyar oktatásügy 113 sége, ugyanis ilyen arányban nőtt az iskolák száma. A magyar nyelvű oktatást is nyújtó iskolák esetében ez a növekedés 21,43%-os volt. Ez is azt mutatja, hogy a középiskolai képzés súlyának a szakmunkásképzőből a nagyobb továbbtanulási lehetőséget biztosító gimnáziumi és szakközépiskolai képzésbe történő áttolódása lassúbb a magyar kisebbség körében, mint országos viszonylatban. Mindezek azt jelentik, hogy a magyar nyelvű oktatást is biztosító iskolák sűrűsége általánosságban kielégítő. Azonban ezek alapján még nem tudjuk részleteiben megítélni például azt, milyen az iskolák szóródása a vegyes lakosságú területeken, a közlekedés szempontjából milyen az iskolák elérhetősége. Ebben az esetben is hasznos információ lehetne például az, hogy a szakmunkásképző iskolák diákjainak hány százaléka lakik (kényszerül lakni) kollégiumban. Mindezek további szociológiai kutatások témái lehetnének. A szakmunkásképzők belső szerkezetére utaló statisztikai adatok közül most az osztályok és diákok számát tekintjük át egy iskolán, osztályon belül. 1991-ben Szlovákiában átlagosan 18,46 osztály volt egy szakmunkásképzőben, amely 2001-re jelentősen, 11,97-re csökkent. A magyar nyelven is oktató osztályszám esetében ez a csökkenés lényegesen kisebb (lásd a 30. táblázatot). Ugyanakkor a másik két középiskola-típushoz hasonló a helyzet itt is a tekintetben, hogy egy iskolában jóval kevesebb magyar osztályt működtetnek, mint a szlovákiai átlag. Országos szinten egy iskolában a szóban forgó tíz év alatt a diákok száma jelentősen, több mint 36%-kal csökkent, a magyar nyelvű oktatásban ez a Csökkenés valamelyest mérsékeltebb volt. Ezek bizony hátrányosan befolyásolják a szlovákiai szakmunkásképzés szakkínálatát, színvonalát és nem utolsósorban a gazdaságos működtetését is. Ilyen szempontból a magyar nyelvű képzés országos viszonylatban ennél még inkább hátrányosabb helyzetben van, melynek okai hasonlóak, mint a gimnáziumi képzés esetében. Itt is megmutatkozik a magyar osztályok azon látszólagos előnye, hogy átlagban egy osztályban kevesebb diák tanul, mint a szlovákiai átlag. A 2001-re 3-4-re nőtt osztálylétszám-különbség nem jelent olyan előnyt, amely a képzés eredményességében kimutatható lenne (30. táblázat). Szlovákiában 1990 és 2005 között az iskolák, osztályok diákok számát tekintve ellentmondásos változások történtek. Mivel az ún. összevont iskolák kategóriája a statisztikai kimutatásokban csak 2002-ben jelent meg, ezért ezeket nem vizsgáljuk külön, hanem bevonjuk jelen vizsgálódásaink közé. Az említett 15 évben a szakmunkásképzők száma 25-tel, azaz 8,04%-kal nőtt. Ellentmondásosságra utal, hogy ugyanebben az időben az osztályok száma 518-cal csökkent, ami 8,69%os csökkenést jelent. Ugyanígy a diákok száma 13 427-tel volt kevesebb 2005-ben, mint 1990- ben és ez is 8,95%-os csökkenésnek felel meg. Ezek az adatok arra a tényre világítanak rá, hogy a normatív támogatás mellett a költségesebb iskolafenntartás, műszaki működtetés elvonja a pénzeszközöket az oktatás minőségét biztosító beruházásoktól. 30. táblázat. A szakmunkásképzők belső mennyiségi mutatói93 Év Egy szakmunkásképzőben Egy osztályban osztályok száma tanulók száma tanulók száma Szlovákia magyar tannyelvű Szlovákia magyar tannyelvű Szlovákia magyar tannyelvű 1991 18,46 8.61 451,99 201,07 24,49 23,36 2001 11,97 7.18 285,49 144,85 23,86 20,18 93. ŠR SR. Bratislava, Ústav informácií a prognóz školstva, 1990-2002 (MŠ SR). A. Szabó: i. m.
