László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
László Béla: Az iskolai művelődés a statisztikák tükrében
110 László Béla A magyar nemzeti közösség részéről negatív változásnak tekinthető, hogy az 1996-ig tartó lendületes országos szintű fejlődéssel nem tudott lépést tartani a magyar nyelvű oktatás. A magyar nemzetiségű diákok közül 1991-től 1996-ig 677-tel, vagyis 28,48%-kal emelkedett a szlovák tannyelvű iskolákba járó diákok száma, viszont csak 478-cal, azaz 10,14%-kal a magyar tannyelvű szakközépiskolát látogató diákok száma. Ez valószínűleg azzal függ öszsze, amit már korábban is jeleztünk, hogy nem kielégítő és az igényeknek nem megfelelő a magyar iskolák szakspecializációjának kínálata. 1996-tól 2005-ig viszont teljes egészében igen nagy mértékű Szlovákiában a szakközépiskolai képzés visszafejlődése. Ez idő alatt nemcsak hogy az előbbi fejlődés eredményei teljesen kinullázódtak, hanem 1991-hez viszonyítva már a diákok számának csökkenése is bekövetkezett. Itt szembetűnő az, hogy a diákok számának csökkenését nem követte sem az iskolák, sem az osztályok számának csökkenése. Ez az infláció növekedésén túl növeli a szakközépiskolai képzés anyagi terheit, és a gazdaságos működtetés kérdését hozza felszínre. A populációcsökkenés már elérte a középiskolai oktatást is, de még teljesen nem fedte le. Ezért várható, hogy a jelenlegi szakközépiskolai rendszert a jelzett fejlődési irány teljes átstrukturalizálásra kényszeríti. Itt is azok lehetnek a nyertesek, akik - előre látva a fejlődési folyamatokat - elsőként hajtják végre a szerkezeti modernizációt, nem várva ki a kényszer hatását. Az európai integráció kapcsán a szerkezeti változtatás elvei, irányvonalai mindinkább világosan láthatók, ami megkönnyítheti az indulást. Amint azt az előzőekben már jeleztük, ebben a versenyben, felkészülésben a magyar nyelvű szakközépiskolák „elaludtak”, sőt vesztettek korábbi pozícióikból. Az 1990-től 2005-ig eltelt 15 év adatai - az 1996-ig tartó nagyarányú fejlődéstől eltekintve - azt mutatják, hogy Szlovákiában 35,36%-kal több szakközépiskola működik. A magyar nyelven is oktató ilyen iskolák száma viszont csak 2-vel, vagyis 9,09%-kal nőtt. Érdekes változási tendenciát mutat az osztályok számának alakulása, amely csak 5,15%-kal nőtt Szlovákiában 2005-re, viszont a magyar tannyelvű osztályok száma 4,27%-kal csökkent. A magyar nemzetiségű diákok számának változásait részletező adatok közlése előtt figyelembe kell venni e diákoknak a korcsoport százalékos arányaiban bekövetkezett csökkenését, ami 1,75%-ot tesz ki (9,63-7,88), illetve a 15-19 éves középiskolai korcsoporthoz tartozó magyar nemzetiségű fiatalok számának csökkenését, amely 1990 és 2001 között 13,12%-os volt (42 340-36 784 = 5556). Országos méretben ez csak 3890 fős csökkenést mutat, ami 0,88%-ot tesz ki. Ha ezen viszonyítási számadatok tükrében azt vizsgáljuk, hány magyar nemzetiségű diáknak kellene szakközépiskolába járni, akkor a jelzett időszakban 1964 diákkal való csökkenést mutathatunk ki, ami 23,42%-os csökkenésnek felel meg. Szlovákiában a szakközépiskolákat látogató diákok száma 1990 és 2005 között 5584 fővel, azaz 6,41%-kal csökkent. A magyar nemzetiségű diákok számának 1527 fővel való csökkenése ennél lényegesen nagyobb arányú, 21,51 %-os. Az utolsó 15 évben a magyar nyelvű szakközépiskolai oktatás terén az előbb részletezett alapstatisztikai adatok szerint nagyarányú viszszafejlődés, tanulói létszámcsökkenés következett be, hiszen a tanulók száma 21,77%-kal (1031 fővel) csökkent. Ugyanilyen nagyságrendű a magyar nyelvű oktatásban részesülő magyar nemzetiségű diákok számának csökkenése (22,30%, 1053). A szlovák tannyelvű iskolákba járó magyar nemzetiségű diákok száma 474- gyel, 19,94%-kal csökkent, amely szinte teljes egészében 2002 és 2005 között következett be. Mindezeket még az ún. hiány elemzése is alátámasztja. A magyar nemzetiségű fiatalok 15-19 éves korcsoportban való szlovákiai részesedésének százalékos arányai szerint számíthatók ki, hány magyar nemzetiségű diáknak kellene szakközépiskolába járni. Az itt mutatkozó hiány megközelítőleg a kilencvenes évek elején, 1993-ra 18,11 %-ról felszökött a 37,38%os maximumra, amelynek további növekedése a magyar nemzetiségű fiatalok műveltségi szintjének lényeges csökkenését idézhette volna elő. Ez a hiány ugyanis nem jelent meg ész