László Béla et al. (szerk.): Magyarok szlovákiában IV. Oktatásügy (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 4. (Somorja, 2006)
László Béla: Az iskolai művelődés a statisztikák tükrében
A rendszerváltás utáni szlovákiai magyar oktatásügy 103 24. táblázat. A gimnáziumokon belüli mennyiségi mutatók83 Év Egy gimnáziumban Egy osztályban osztályok száma tanulók száma tanulók száma Szlovákia magyar Szlovákia magyar Szlovákia magyar 1991 12,66 7.00 402,53 204.45 31.80 29.21 2001 13,44 7,72 397.41 199,28 29.57 25.81 Ennél kisebbek a különbségek az egy osztályra eső tanulók számát illetően. Ez viszont előnyt kínál a magyar nyelvű gimnáziumi képzés számára, amit azonban az egy osztályban levő különböző képességű és érdeklődésű diákok semlegesíthetnek. Ezáltal válik érezhetővé a magyar nyelvű középiskolai, tehát a gimnáziumi képzés dilemmája is. Az arra való törekvés, hogy közelebb kerüljenek a magyar diákokhoz a magyar tannyelvű gimnáziumok (esetleg ezek összekapcsolása a felekezeti érdekekkel, mint például Ipolyság, Guta, Rimaszombat esetében), vagyis a kis diáklétszámú gimnáziumok rendszere ezáltal szembekerül a több párhuzamos osztályokban megszervezhető speciális szakképzést is nyújtani tudó gimnáziumok rendszerével. 1990 és 2005 között a gimnáziumi oktatás terén történtek a legnagyobb változások. Ez idő alatt a gimnáziumok száma 112-vel, azaz 88,89%-kal, az osztályok száma 1718-cal, azaz 101,90%-kal, a diákok száma 45 223-mal, azaz 82,92%-kal nőtt. Ez az 1989 utáni szlovákiai iskolarendszerben bekövetkezett fejlődés egyik legértékesebb eleme. Ezt a fejlődést azonban nem követte a magyar nemzetiségű tanulók arányának növekedése, sem pedig a magyar tannyelvű gimnáziumi hálózat fejlődése. Habár az eltelt tizenöt év alatt nőtt a magyar gimnáziumok és a magyar tannyelvű osztályok száma, s az előző időszakkal összevetve jóval több magyar nemzetiségű tanuló jár gimnáziumba, illetve magyar tannyelvű gimnáziumba, ezen növekedések aránya mégis lényegesen alacsonyabb az országos átlagnál.83 84 A magyar nyelvű gimnáziumi képzésben az iskolák száma 7-tel, azaz 38,89%kal, az osztályok száma 93-mal, azaz 67,39%kal, a diákok száma pedig 1980-nal, azaz 52,35%-kal nőtt. Ez az országos növekedés nagyságát tekintve azonban 25-35%-os relatív csökkenést, visszaesést jelent. A teljesség kedvéért ezt még ki kell egészítenünk azzal, hogy 1990 és 2005 között 2039- cel, azaz 41,99%-kal nőtt a magyar nemzetiségű gimnáziumi tanulók száma. Ugyanebben az időben 1956-tal, azaz 52,04%-kal, tehát nagyobb arányban nőtt a magyar tannyelvű gimnáziumban tanuló magyar nemzetiségű diákok száma. Ám még ez is mélyen az országos növekedés alatt maradt. Ha a jelenségeket más oldalról vizsgáljuk, még rosszabb kép tárul elénk. A gimnáziumba járó diákok 9,63%-ának már 1990-ben magyar nemzetiségűnek kellett volna lenni. A valóságban azonban csak 8,90% volt, ami 396 fős hiányt jelent. A magyar tannyelvű gimnáziumok diákjainak százalékos aránya viszont már csak 6,93%, ami azt is jelenti, hogy 1990-ben 1097 magyar diák, vagyis a korcsoport 22,59%-a szlovák tannyelvű gimnáziumba járt. Az elmúlt 15 év alatt ezek az arányok még tovább romlottak. A 2005-ös évből származó adatok szerint a gimnáziumi tanulók korcsoportjának már csak 7,88%-át alkotják a magyar nemzetiségű diákok, de a magyar nemzetiségű gimnazisták az összes gimnáziumi tanulóknak már csak a 6,91%-át teszik ki. A magyar tannyelvű gimnáziumok tanulói pedig a szlovákiai gimnazisták 5,77%-át adják. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy csökken a magyar nemzeti kisebbség körében a gimnáziumot végzettek száma. 2005-ben a korcsoport százalékos arányai szerint 7861 magyar nemzetiségű diáknak kellene gimnáziumban tanulnia, a valóságban azonban csak 6895 diák tanul, vagyis a hiány 966. 83. ŠRŠ SR. Bratislava, Ústav informácií a prognóz školstva, 1990-2002 (MŠ SR). - A. Szabó: i. m. 84. László Béla: A (csch)szlovákiai oktatásügy szerkezete, valamint közigazgatási és jogi keretei 1945 után. In: Filcp Tamás Gusztáv-Tóth László (szerk.): i. m. 134-135. p.
