Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Hushegyi Gábor: Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek
86 Hushegyi Gábor tisztult tiszta színű formát, valamelyest kombinálva Komiss Dezső és Fajó János szemléletét (Szimmetria /.-//., 1993-1994). Ez utóbbi hatásáról vall a hagyományos képkeret kimozdítása és az ortodox geometriai elem a diagonális dinamizálása, ez jelentette a hard edge iránti vonzalmának utolsó fázisát, s e korszakának legjelesebb alkotásai a Diagonális /.-//. (1995). További festészeti útja a rétegződés kérdésköréhez vezeti vissza, a Fehér rétegződés (1996) című alkotása már mellőzi azt a dekorativitást, ami közel egy évtizeddel korábban terhelte művészetét. Szentpétery Ádám ezzel a közel egy évtizedes, művészetét radikálisan megújító korszakával belépőt kapott a szlovákiai geometrikus művészek meghatározó személyiségei közé. Ennek köszönhető az a felkérés is, amely jóvoltából immár több mint másfél évtizede a kassai Műegyetem Művészeti Karának oktatója, ill. docense. 3.3.2. Dolán György (1952): a kulturális nomadizmustól a dekoratvizmus érintésével az új aktivizmusig Dolán György a lehető legkedvezőtlenebb korban, az 1970-es és 1980-as évek mezsgyéjén végezte pozsonyi művészeti tanulmányait a Képzőművészeti Főiskola monumentális festészet műtermében, ahonnan a létezett szocializmus udvari festői kerültek ki legtöbb esetben. Szerencsére vele nem ez történt s már az 1980- as évek végén megismerkedett az iszlámmal, buddhizmussal és hinduizmussal, az arab, afrikai és ázsiai kultúrával. Mindez a kortárs művészet kulturális nomadizmusa és individuális mitológiája jegyében jelent meg műveiben. Formai szempontból elhagyta a realizmust, s helyére a szürrealizmus eszköztára, Csontváry festészetének helyszínen tudatosított esszenciája, valamint a végtelen homok és az ott fellelhető őskori régészeti leletek és barlangrajzok világa lépett. Ennek eredményei az 1990-1991 között készült Lelet és Lelőhely c. sorozatok, amelyek rusztikus képstruktúrájukkal, a behelyezett régészeti elemmel az informel vonzáskörébe juttatták Dolán művészetét. A következő két évben ez a nonfiguratív, több rétegű képmező már a kazettás művek alapját képezte, s azok a rászórt, illetve ragasztott homok részleges eltávolitása révén ismét figurális kompozíciót jelenítettek meg. A Kőkorszak című sorozat darabjai a lelőhely, a keresőnégyzet, a barlangrajz és a talált kő-tárgy egységéből álltak össze. 1994-95 között már a művészi pálya újabb fázisának lehetünk tanúi. A szín válik meghatározó szereplővé jelszerű festményein, ám ami a kép-tárgyként is definiálható leletegyüttesben egyedinek bizonyult, a hagyományos technika keretében sokszor a dekorativitás érzetét keltette. Eddigi művészetének újabb jelentős periódusa az ezredfordulóra tehető, művészeti és filozófiai meggyőződése alapján lépett és lép fel minden kultúrák és vallások közötti konfliktus ellen. Festészetet, installációt, film és diavetítést használ fel multimediálissá váló művészetében ezen háborús konfliktusok erélyes elítélése érdekében. Ez vált meghatározó elemévé a 2003-as Fekete foltok című komáromi jubileumi tárlatán is. 3.3.3. A legújabb kortárs művészgeneráció magyar tagjai Új, rendhagyó feladat előtt állunk a legfiatalabb művészgeneráció értékeléskor, művészetük nemzeti sajátosságának meghatározásakor. Az 1990 utáni korszakot olyan nagy mértékű mobilitás jellemzi mind a művésznövendékek, mind a végzett művészek életútját, hogy lehetetlenné vált egyetlen országhoz, nemzethez vagy iskolához társítani művészetüket. Külön sajátosan magyar iskola most sem teremtődött Szlovákiában, annak ellenére, hogy Bartusz és Szentpétery Kassán, Németh Ilona, Csudái Iván Pozsonyban vezetnek műtermet. Ám éppen ezek azok a helyszínek, ahol a fiatal művészek az országos és a nemzetközi fő áramlathoz csatlakoztak, így pl. a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Csudái Ivan vezette műterem végzett hallgatói közül Baffi Dávid (1980), Bartók Andrea (1977) és Šille Erik (1978), akik a festészet térnyerésében elévülhetetlen érdemeket szereztek már tanulmányaik során. Pál Ildikó (1982) egyedi fejezetet jelent e korosztály alkotói között, alig fejezte be tanulmányait, élettörténete (németországi szexuális rabság), valamint expresszív festésmódja
