Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)

Irodalom

62

Csanda Gábor

nek borítóján). Koherens munkásságában stílusának és szemléletének egyedisége a szakmán belül is minden esetben kiemelt ismérv: „írásait széles körű tájékozódás, elméleti megalapozottság és felkészültség jellemzi. Sok esetben példaértékű az a szigor, következetesség és nyitottság, mellyel párbeszédet folytat és nyomon követi az elemzett könyvek előfeltevés-rendszerét, argumentációját, értekező nyelvét, az önreflexióra, -korrekcióra való hajlamot.” (Sánta 2006) Hasonlóan Fried István is hangsúlyozza a szerző írásai „beszélője” dialogikus voltát: „így nemcsak a mű, hanem a róla szóló beszámoló vagy bírálat is »nyitott« lesz” (Fried 1999). Az általa (is) jegyzett irodalomtankönyv (Eisemann György-H. Nagy Péter-Kulcsár- Szabó Zoltán: Irodalom. Tankönyv 16-17 éveseknek. Korona Kiadó, Budapest, 1999) is ezt a Sánta Szilárd észrevételezte horizontokat nyitó, párbeszédre invitáló alapállást képviseli, amennyiben a „tankönyv szemmel láthatóan teljes újításra vállalkozik, az utóbbi évtizedben az irodalomtudományban lezajlott fordulat hatása erőteljesen érvényesül nézőpontjában [a magam részéről a szó többes számú alkalmazását tartanám helyesnek - Cs. G.], kérdésfeltevéseiben, módszertani kultúrájában, nyelvezetében stb.” (Czetter 2002, 67) A már említett Ady-kötete előzményeit lásd részben az Adyértelmezések című négyszerzős munkában (H. Nagy Péter-Lőrincz Csongor-Palkó Gábor- Török Lajos; Iskolakultúra, Pécs, 2002), részben pedig a Kánonok interakciója (Fiatal írók Szövetsége, Budapest, 1999) tanulmánykötetében. Fontosak újabb gyűjteményes kritika- és tanulmánykötetei (a szlovákiai magyar produkcióra vonatkozóan is): Féregjáratok (2005), Paraziták (2006) - ez utóbbinak magának is tanulmánykötetek és monográfiák a tárgyai. A Paraziták tudományköziségére, tudományközi párbeszédére vonatkozóan lásd egyebek közt L. Varga Péter értékelését (L. Varga 2006), a Féregjáratok sokirányúságára, a szerző peremműfajok iránti fogékonyságára Rácz I. Péterét (Rácz I. 2005).

Németh Zoltán irodalomtudományi és -kritikai szerepe az 1989 utáni irodalomtörténés szlovákiai magyar teremtésére vezethető viszsza; a teremt szónak a „művészi (képzelő)erővel (meg)alkot” jelentésében, valamint a tőzséri (alább következő) meghatározások értelmében. Pozíciója nemkülönben termékenyítő: 2006 látószögéből mindenekelőtt munkáinak katalizáló hatása a legszembetűnőbb - írásai viszonyítási alapként szolgálnak, függetlenül attól, hogy az általuk gerjesztett értelmezői stratégia továbbgondolása megerősíteni, korrigálni avagy cáfolni szándékozik ezt a viszonyítási alapot. Csehy Zoltán összefoglalója a kritikus és irodalomtörténész Németh Zoltán lényegi jellemzőit veti fel: „Kritikusként a kortárs magyar irodalomra fókuszál, elméleti alapállását a kortárs elméleti iskolák módszereinek szintetikus alkalmazása határozza meg. Olvasáserotika c. tanulmánykötete fontos határkő sajátos értekezői nyelvének kialakításában, melybe a nézőpont-váltogató, továbbíró, parodisztikus értelmezéskísérletei éppúgy beleférnek, mint a kritikaírás általános kérdéseinek, a szövegértelmezés paradigmáinak elmélyült elméleti taglalása. Talamon Alfonzról önálló monográfiát írt, mely egyszersmind a kisebbségi irodalom fogalmát is átstrukturálta. Látásmódja eredendően mű- és szövegközpontú. Szinte monografikus igénnyel térképezte föl a fiatal kortárs magyar irodalom horizontját, jelentősek fiatal irodalomkritikusokkal készített beszélgetései, mélyinterjúi.” (Csehy 2004, 305-306) Ezt a Németh Zoltán-képet Tőzsér Áipád véleménye a következően árnyalhatja: „Vele nemcsak egy új típusú kritikus, hanem egy új típusú gondolkodó is jelentkezik tájainkon. (...) Ismétlem tehát: Németh Zoltán (...) elsősorban és mindenekelőtt gondolkodásának a minőségével különbözik az eddigi szlovákiai magyar kritikai gyakorlattól. (...) szerinte (...) a kritikus nem irodalomról gondolkodik, hanem irodalmat gondol. (...) Számára a kritikaírás éppen úgy irodalomteremtés, mint például a versszerzés.” (Nemcsak Németh Zoltán „irodalomteremtés”re vonatkozóan: Tőzsér 1995, 149-153) Két fent említett könyvén (Olvasáserotika. Esszék, kritikák, tanulmányok - az élvezet szövegei [2000]; Talamon Alfonz [2001]) kívül fontosak még: A széttartás alakzatai. Bevezetés a ,.fiatal irodalom ” olvasásába (2004), A bevégezhetet-