Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)

Irodalom

Irodalomtudomány és irodalomkritika

61

történet-írás eljárásait hasznosítja, ötvözve a befogadáselmélet és az alaktan módszertani elveivel. Hangsúlyossá tétetik az olvasói tapasztalat mint emlékezés, mint olyan aktualizáció, mely „képes »mosttá« varázsolni a valamikori olvasói élményt” (Keserű 2003, 72), s amely első pillantásra egymástól távol eső szövegek kölcsönös értelmezésre is alkalmas. „Olyan textuális terep ez - mondja a szerző az olvasónapló kapcsán, de könyvére is érvényesen -, amely maximális módon engedi érvényesülni a véletlen poétikáját.” (Rácsmustra, 18) Már külön fejezetben kapnak teret a populáris irodalom térfelére vezető detektívtörténeti (detektívregény-olvasási) tapasztalatai - ennek (a műfaj magyar, cseh és szlovák képviselőinek s elméleti hátterének) nyújtja monografikus feldolgozását második kötete (A jelek szerint. A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai,

2003). A szerző szerteágazó kutatási területei közt említendő a szláv strukturalizmus és neostrukturalizmus, valamint a kortárs szlovák és cseh próza.

Nincs ismert hagyománya a szlovákiai magyarokéra szűkített irodalomtudományban sem Csehy Zoltán, sem pedig Polgár Anikó irodalomtörténészi tevékenységének, melyekhez ezáltal szintén az innováció tapasztalata rendelhető, s aligha csak az irodalom e leszűkített tartományában. (A Benyovszky Krisztián Rácsmustrád utáni két évben előbb Csehy Zoltán kötete, majd Polgár Anikóé kap Madách-díjat.) Csehy Zoltán érdeklődési-kutatási területe: „a (kivált a XV. századi) neolatin költészet alakváltozatai. Az európai és itáliai humanista irodalmi hagyomány. Az erotikus és a priapikus költészeti tradíció. Az erotográfia kultúrtörténeti hagyományai. Szerzői önreprezentáció és humanista énformálás. Az antikvitás továbbélésének nyomai.” (Csehy Zoltán önmeghatározásai a www.kalligram.com honlapon) Kötetében — A szöveg hermaphrodituszi teste. Tanulmányok a humanizmus, az antikvitás és az erotográfia köréből (2002) - „egyfelől megmarad méltányos olvasónak, másfelől teljesítménye - magyar viszonylatban - az adott korszakot vizsgáló filológiai gondolkodás megújításaként, horizontjának szélesítéseként értékelhető.” (H. Nagy 2006, 23) „Csehy Zoltán izgalmas elemzéseinek követésekor az érdeklődő kénytelen észrevenni, hogy amikor az ő szövegét olvassa, egyben a dolgot magát szólaltatja meg” - mutat rá a kötet egyik elemzője, arra is ráirányítva a figyelmet, hogy „filológustól szokatlan, jó értelemben vett burjánzó, szisztematikus értekezői nyelve mintha maga is élvezetkonstellációként, sőt testként viselkedne.” (H. Nagy 2006, 24-25) Csehy Zoltán műfordítói és irodalomtudományi tevékenységének elválaszthatatlansága említendő még (ez Polgár Anikó, Tőzsér Árpád és Zeman László munkásságával rokonítja), amint ezt a Hárman az ágyban. Görög és latin erotikus versek (2000) kötetének páratlanul gazdag, avatott és elismerő visszhangja is kiemeli, de H. Nagy Péter fent már idézett következtetései erre a korpuszra is érvényeseknek tekinthetők.

Polgár Anikó hatástörténeti olvasatai (Catullus noster. Catullus-olvasatok a 20. századi magyar költészetben, 2003) a huszadik századi magyar műfordítás és költészet Catullus-képét vizsgálják intertextuális alakzatok nyomán. „A catullusi korpusszal nemcsak emblematikus jelölök által párbeszédbe lépett szövegekről van szó, hanem olyan merész többletjelentések, illetve értelmezési stratégiák kimunkálásáról is, melyek mindenképp legitimálják a mai olvasó kérdésfelvetéseinek jogosságát” -jelöli ki kutató figyelmének pozícióját a tanulmánykötetben a szerző; idézi H. Nagy Péter is (H. Nagy 2006, 56), hangsúlyozottan utalva a szerző nyitott (mondjuk így: nyájas) olvasói pozíciójára: „Polgár Anikó filológusként, összehasonlító irodalomtörténészként és teoretikusként egyaránt példamutató munkát végez, pontosabban eme olvasói magatartásformák produktív lehetőségeit kiaknázva beszélteti a hagyományt.” (Uo„ 55)

H. Nagy Péter vándorirodalmárként való önmeghatározása a tekintetben lehet itt jelentéses, hogy utal a szerző tevékenységi területeinek spektrumára is, és ezek szabad átjárhatóságára (egyebek közt oktató, szerkesztő, kritikus, „Ady költészetének egyik legkiválóbb ismerője” - ez utóbbi Kálmán C. György értékítélete H. Nagy Péter Ady-kollázs [2003] című köteté-