Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
Meseleltár kérdőjelekkel 51 fennálló hatalom közt összeütközésre nem kerül sor — előkészítetlen, motiválatlan, s talán felesleges is, a könyvnek állóképszerűségében is vége lehetett volna. A még halálában is népét szolgáló hős ilyesfajta apoteózisa talán már a mesékben is túlzás. Az iródiás Feliinger Károly Égig érő vadkörtefák ( 1997) című kötetében - melynek fülszövege a mátyusföldi hiedelemvilág feldolgozását ígéri - versek és mesék egyaránt találhatók. A kötetet az Égig érő vadkörtefán című vers nyitja, s a (vad)körtefa több mesében, versben előkerül, ennek ellenére nem tud vezérmotívummá, ciklusszervező motívummá nőni, talán mert a kötetben semmi nem indokolja és/vagy motiválja a (vad)körtefa gyakori szerepeltetését. Feliinger Károly meséi a népmesékkel mutatnak rokonságot. Pozitív hősük általában a mindig megnevez(het)etlen szegény asszony, szolgalegény, cigány, egyszer még az atyaúristen is testet ölt szakállas öregember formájában; a negatív szereplők is a transzcendens világból kerülnek ki, ördögök, boszorkányok. Az e kötetbe sorolt Fellinger-meséknek nincsen cselekményük, csupán cselekményvázlatuk. Olyanok, mint egy szinopszis, melyet elfelejtettek kidolgozni. A mesékben nagyon kevés a párbeszéd. A cselekvés helyett végtelen történetmondást kapunk, Feliinger meséinek narrátora nagyon szereti hallani saját narrátori szólamát, s ez ellehetetleníti az egyébként is elnagyolt szereplővázlatokat. A mesék eléggé rövidek, a leghosszabb sincs három oldal, az egyoldalasak vannak többségben. Ez nem kedvez a feszültségkeltésnek, a kis olvasó láthatja, hogy a lap alján már vége a mesének, s ez magában hordozza, hogy addigra megoldódik a (nem mindig túl izgalmas) probléma. Feliinger Károly Égig érő vadkörtefák című kötetében van néhány nagyon jó mesevázlat, melyekhez már csak meg kell írni a meséket. Haraszti Mária Buborék (1993) című meseregénye fejlődésregény, a főhős, Peti kamaszodását kíséri végig. Peti magányos, nincs kivel játszania, ezért - tudat alatt - előhívja a mesevilágból Buborékot, a Zöld Manót. Egy ilyen szokatlan játszótárs oldalán azt várhatnánk, hogy együtt különleges kalandok átélői lesznek. De nem. Peti voltaképpen nem erre vágyik, hanem hogy foglalkozzanak vele. S Buborék - Peti lényének gyermeki szegmense - mindaddig fontos lesz, míg Peti - segítségével - felfedezi Anikót, aki aztán betölti a helyét, őt pedig kis barátja méltatlanul elfelejti. Miután magánya Anikó és a kistestvér érkezése miatt megnövekedő családi kohézió folytán oldódik, ez a lépés motiváltnak tűnhet. Buborék végképp kilépni látszik Peti életéből, csupán egy lehetséges információs csatornát, a naplóírás lehetőségét hagyva meg. A Buborék lélektanilag átgondoltan motivált mese, s megkockáztatjuk, erősebb, mint a meseregény következő része (.Buborék a szigeten, 1995). A biztosabb kontúrokkal elvégzett jellemábrázolás csak növelte volna sikerét. A Buborék a szigeten című meseregény nem tekinthető a Buborék folytatásának, mert egyedül a(z egyik) főszereplő, Buborék köti össze a két történetet. Buborék, a zöld manó ezúttal egy lakatlan szigeten rekedt bennszülött kisfiúnak, Tiwaninak siet a segítségére. A mindössze pár napot felölelő cselekmény ideje alatt a kisfiúnak és a manónak számos komoly problémát kell megoldania, míg végül a lakosság visszatér, s ők minimális energiaráfordítással eleget is tesznek minden kihívásnak. Túl szép ez ahhoz, hogy mese legyen! Egy ideális szigeten, melyen még szúnyogok sincsenek, egy kisfiú - aki még nem jár iskolába, de a sziget flórájáról és faunájáról minden ismeret birtokában van - berendezkedik a teljes önellátásra, s közben még építkezik is. Haraszti Mária kötete voltaképpen problémában, hisz - a szöveg negyedét kitevő bevezető után - nagyon hamar biztosak lehetünk abban, hogy a szigetlakok nemsokára visszatérnek, így a főszereplők feladata csupán annak a pár napnak az átvészelése. Tiwani pedig nem olyan, mint egy gyermek, hanem mint a felnőtteknek a gyerekekről kialakított ideája. így a mesekönyv inkább munkanaplóra hasonlít. Kovács Magda A Kiskígyó című kötete négy önálló mesét és egy tíz fejezetből álló meseregényt tartalmaz, rendkívül erős kritikai felhangokkal. A cím nélküli meseregény egy kislány, Zöldike (gondolat)világába vezeti el az
