Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)

Szabómihály Gizella: A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete

274 Szabómihály Gizella új szobrok, emléktáblák felállításában is meg­nyilvánult Szlovákia önállósulását követően a szlovák-magyar nyelvi konfliktusok egyik oka éppen az volt, hogy a magyarság is igényt for­mált az addig szlovák dominanciájú nyilvános terekre (településnevek, utcanevek, a magyar nyelv hivatalos használatának az igénye, szo­borállítások stb.), s ezt a szlovákság a területi autonómiához, illetve az így „megjelölt“ ma­gyar területeknek a Szlovákiától történő leválá­sához vezető első lépésként értelmezte. Úgy tűnik, hogy mára kialakultak a nyilvá­nos terek kevésbé konfliktusos (bár még nem egyenrangú) használatának, verbális megjelö­lésének a keretei. Ugyanakkor azonban a ma­gyarság - illetve a szlovákiai magyar politikai és helyi elit - inkább e terek tárgyi (szimboli­kus) „kijelölésére“ helyezi a hangsúlyt (1. kop­jafaállítás, jelentős magyar személyiségek szobrai, 1848-as emlékművek stb.), s kevesebb figyelmet fordít a verbalitásra, a szöveges jelenlétre,, a magyar nyelvű köztéri feliratokra, holott ez a szlovákiai magyar közösség nyelvi megmaradása szempontjából hosszabb távon az előbbinél nagyobb jelentőségű. A magyar feliratok kis számának, illetve hi­ányának több oka is lehet - a termékeket nép­szerűsítő reklámokat és reklámtáblákat köz­pontilag állítják elő, ezért ezeket az elárusító­­helyek szlovák nyelven kapják meg; egyes spe­ciális termékfajták magyar nevét nem ismerik a kereskedők, a kétnyelvű felirat elhelyezése megemeli a költségeket stb. -, azonban e maga­tartás mögött elsősorban a magyar és a szlovák etnikum, a magyar és a szlovák nyelv nem egyenrangú viszonya, az ún. egyoldalú kétnyel­vűség elfogadása húzódik meg: természetesnek vesszük, hogy a szlovák szöveget a magyarok (és az egyéb kisebbségek, pl. esetünkben a ro­mák) is megértik, az esetlegesen helyi kisebb­séget alkotó szlovákoktól viszont nem várjuk el a helyi többség nyelvének az ismeretét. A ma­gyar (akárcsak a többi kisebbségi nyelv) első­sorban is a beszélőközösség tagjai közötti kom­munikációban használatos, erre utal az is, hogy a magyar nyelvű szövegek a magyar közösség tagjainak érdeklődésére számot tartó tartalom esetében jelennek meg, így politikai plakáto­kon, magyar rendezvényt népszerűsítő közle­ményeken. A kétnyelvű nyilvános szövegek (pl. tájé­koztató táblák és feliratok, értesítések, meghí­vók, üzenetek, szórólapok, plakátok, üzlet- és intézménynevek) elkészítését azok a vállalatok, szervezetek stb. vállalják, amelyek marketing­kommunikációjában a magyarság mint speciá­lis célcsoport jelenik meg (pl. ügyfélszerzési célból), vagy képviselőik maguk is magyarok lévén, fontosnak tartják a magyar nyelvű tájé­koztatást is. Mivel azonban e szövegek készítői is adottnak veszik a magyarok szlováknyelv-is­­meretét, számos esetben a szlovák és a magyar nyelvű szöveg nem azonos, a magyar szöveg például egyszerűbb, kevésbé kifejtő. Ennek oka lehet a magyar szakkifejezések nem ismerete, amely más esetben is korlátozó tényező (1. a Lanstyák István idézte példát 2006, 154). A nyilvános szövegeken nagyon jól de­monstrálható a nyelvi menedzselés folyamatát meghatározó hierarchia: az első helyen állnak a szociális-gazdasági tényezők és helyzet (ez esetben a magyar nyelvet beszélő ügyfelek mint számbelileg és gazdaságilag kevésbé fon­tos célcsoport), ennek megfelelően alakul a kommunikációs helyzet (a szlovák egynyelvű és a magyar kétnyelű célcsoport figyelembe vé­tele), majd pedig a konkrét nyelvi elemek meg­választása (pontosan mi jelenik meg egyik és másik nyelven a feliratokon). Egy sajátos nyel­vi menedzselési stratégia megvalósulási formá­jának tekinthetők kétnyelvű környezetben az idegen (elsősorban angol) nyelvű üzletnevek (pl. Prestige, Panoráma, Glas Bell stb.), illetve típusnevek (pl. restaurant, pub, pizzeria, sec­ond hand). Eredeti helyesírással írva mind a magyar, mind a szlovák ügyfélnek szólnak, tehát e tekintetben semlegesnek tekinthetők. Nem semlegesek viszont a szlovák vagy a ma­gyar helyesírással írt idegen szavak, s ezek ese­tében is a szlovák dominancia figyelhető meg. Ebbe a csoportba tartozik például az érsekújvá­ri új sportcsarnok, amelynek neve csak Miléni­um formában látható az épületen (magyarul ír­va Millennium volna), az épület funkcióját (športová hala, sportcsarnok) azonban mindkét nyelven feltüntetik. Hasonló a helyzet a Hotel

Next

/
Oldalképek
Tartalom