Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
A kulturális intézményrendszer
242 Nagy Myrtil-Tóth Károly A belső erőforrások fontos részét képezték a szintén számszerűsíthetetlen egyéni adományok. Ezeket általában vállalkozók adták konkrét rendezvényekre az egyes szervezeteknek. Kialakultak azok a körök, amelyek a helyi iskolát, kulturális rendezvényeket, bált stb. éveken keresztül rendszeresen támogatták és támogatják ma is. 2.2. Állami támogatások A civil szektor létrejöttével az állami támogatások rendszere Szlovákiában is megszűnt. Meglehetősen gyér költségvetési támogatásban csak az ún. állami, később önkormányzati (kerületi) intézmények részesültek (színházak, múzeumok, levéltárak, járási könyvtárak stb.). Már szóltunk a Csemadok költségvetési támogatásának megvonásáról ( 1995), de komoly problémákkal küszködött a két állami támogatású magyar színház is az elmúlt évtizedben, a járási kulturális intézmények pedig csak a létfenntartás szintjén tudták biztosítani az anyagi erőforrásaikat. Még ennél is kilátástalanabb volt a civil szervezetek helyzete. A vállalkozók ugyan adóalapjuk néhány százalékát kulturális és sporttámogatásokra fordíthatták, és ennek összvolumene jelentősnek volt mondható ebben az időszakban, a kisebbségi intézményrendszer támogatása azonban ebből a forrásból csak marginálisnak nevezhető. Változást jelenthetett volna az ún. kisebbségi alap támogatása, amelyet 1993 után hoztak létre a kulturális tárca keretében, de 1998-ig ez a Meciar-kormányzat pártérdekeit szolgálta, és csak 1998 után vált elérhetővé a kisebbségi intézmények számára. Máig megoldatlan a civil szervezetek ún. közhasznú státusának a kérdése, amit pl. Magyarországon már 1996-ban bevezettek, és bár a nemzeti kisebbségi intézményrendszer komoly közintézményi és állami feladatokat is ellát, ehhez semmilyen költségvetési támogatás vagy kedvezmény nem rendelhető. Az utóbbi két évben bevezetésre került a személyi, majd a gazdasági társulások jövedelemadójának 1%-os, illetve 2003-tól 2%-os intézménye. Ez komoly előrelépést jelentett volna a civil szervezetek közvetlen támogatása terén, ha a bevezetésével párhuzamosan a kormányzat restriktiv intézkedései folytán nem szűnik meg az egyéb adományok adóalapból való leírhatóságának korábbi lehetősége. A jelenlegi kormányzat szándéka, hogy minden eddigi kedvezménytől megfossza vagy korlátozza a civil szervezeteket, beleértve a 2%-ot is. Ennek a következménye az egész civil szektor összeomlása lehet, beleértve a magyar kulturális szervezeteket is. A következőkben a Szlovákiából megpályázható adományforrásokat vesszük számba a következő szempontok alapján: a) az adományozó intézmény küldetése, támogatási területe, b) támogatási rendszere és a támogatás kritériumai, c) a kiosztásra kerülő minimum és maximum támogatás nagysága, d) a támogatások regionális megoszlása, e) az adott forrás hosszú távú hatása a kulturális szervezetekre. Összehasonlításul az elmúlt évek adatait vesszük alapul. 2.3. Hazai források A nyugat-európai és amerikai alapítványok a kilencvenes évek elejétől rendkívül hatékonyan és nagy erőforrásokkal támogatták a szlovákiai civil szektort (Nyitott Társadalom [Soros] Alapítvány, Civil Társadalomért Alap [FCS], MOTT Alapítvány, Germann Marshall Fund, NPOA- Polgári Kezdeményezéseket Támogató Alapítvány, Visegrádi Alap, CBC stb.). Később pár fontosabb nyugati alapítvány által létrehozott Trust Slovakia keretében voltak elnyerhetők jelentős támogatások. Mindezek azonban meglehetősen távoliak voltak a szlovákiai magyar szervezetek számára. A kilencvenes években pusztán néhány szervezet rendelkezett olyan személyi, szervezeti és anyagi kapacitással, hogy ezeket a forrásokat megcélozhatta (Márai Sándor Alapítvány, Fórum Intézet,
