Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Irodalom
A kortárs magyar líra paradigmái 23 lőzhetők lesznek. Például Tőzsér Árpád és Cselényi László mellett Monoszlóy Dezső életművéről készült a nemrégiben monográfia. Vajda Barnabás precíz munkája ismerteti ugyan a szerző költészetét is, ám - teljes joggal - nagyobb teret szentel prózai alkotásainak. Bár a monográfus kiemeli, hogy Monoszlóy Összegyűjtött verseinek 2005-ös kiadása „méltó tükre annak a megbecsülésnek, amelyet költőnk (...) egyértelműen kiérdemelt” (Vajda 2006, 51), mégsem lehetünk meggyőződve arról, hogy e verstermés számottevően hozzájárulna a fent körvonalazott fejlemények összetettségéhez. A kiadvány tehát biztositott, az idő majd eldönti, hogy Monoszlóy költészete valóban utakat talál-e a lírakánonok felé. Szintén nem szólunk részletesebben azokról az életművekről, melyek dominánsan az esztéta modernség és a vallomásköltészet beszédpozícióit örökítik tovább - változatlan fonnában - ’89 után is. Kétségtelen persze, hogy e hagyomány folytonossága magas színvonalú művekben realizálódhat - mint pl. Gál Sándor meditativ verseinek esetében17 18 19 -, de a klasszikus modernség/avantgárd kettős horizonttal való érintkezés, vagy az attól való értéksemleges eltávolodás már a ’30-as/’40-es évek óta alapjellemzője az európai lírának. (Természetszerűen maradnak ki a fejezet további részeiből azok az alkotók is, akiknek jelenik meg ugyan kötete ’89 után - pl. válogatás formájában -, de nem volt módjuk szembesülni az említett történeti horizonttal."1 Ugyanígy eltekintünk azon szerzők felvonultatásától, kiknek írásmódja a ’90-es évekre kimerül vagy - improduktív értelemben - automatizálódik.11') 2.2. Kánonváltozat Ha monográfiával nem is, de tanulmánykötettel felérő, hibrid kiadványban jelent meg 2003-ban Tóth László költői életműve. Az Átváltozás avagy Az ,,itt" és az ,,ott” című könyv - melyet két válogatáskötet előzött meg: Harangzúgásban, avagy A hús bohóca; Ötven tükör - a szerző összegyűjtött verseit tartalmazza. A vállalkozás érdekessége, hogy a kiadvány a versek mellett a szerző köteteinek recepcióját is magában foglalja (még önmagáét is, amennyiben Németh Zoltán utószavát egyfajta azonnali reflexiónak tekintjük). Az Átváltozás ily módon többféle perspektívából biztosít rálátást Tóth László költészetének alakulástörténetére és egyes fázisainak poétikai hangsúlyeltolódásaira. Mindezt Németh Zoltán zárószövege ki is fejti; a kritikus bemutatja, hogy az életmű fontosabb darabjai mikor és hogyan kerülnek közel az avantgárd és a neoavantgárd törekvésekhez, majd a ’90-es évekre Tóth László lírája miképpen válik egy „originális, nagy ívű, kimunkált bölcseleti versnyelv” (Németh 2003, 663) kánonképes változatává. Másfelől az utószó arra is utal (helyesen), hogy a költeményekben tematizálódó lírai alanyok olykor a tőzséri Mittel-figurával rokoníthatók. Innen nézve lesz - történeti értelemben véve - jelentősége annak, hogy míg Tőzsér a jelen felé közeledve a szövegszerűség ismérveinek többfajta játéklehetőségét szabadítja fel újraírásaiban, Tóth László egyre gyakrabban folyamodik a denotativ beszéd regisztereihez (Németh Zoltán a „realista” és a „hiperrealista” szavakkal írja körül ezt a stílust). Az Átváltozás tehát egy olyan pálya összegzésének tekinthető, mely - pl. Tandon Dezső és Zalán Tibor költészetéhez hasonlóan - a modernség impulzusait hol elidegenítve, hol újrahasznosítva alakít ki érvényes megszólalásmódokat. A szóban forgó reprezentatív kiadvány megjelenése persze nem jelenti azt, hogy ezzel letudható volna Tóth László lí17 Gál Sándor Egybegyűjtött műveinek 2000-bcn megjelent első kötete a szerző verseit tartalmazza; a 2002-es 65 vers ehhez képest nem jelez számottevő elmozdulást. 18 Példaként Mécs László vagy Bábi Tibor költészete említhető. 19 Példaként Koncsol László talán túlzottan didaktikus verseit vagy Zs. Nagy Lajos költészetét említenénk, melynek utolsó periódusáról Szcbcrényi Zoltán a következőket állapítja meg: „A hosszú hallgatás után megjelenő Nagyképűtlenségek ( 1992) című köteten (...) mára fáradtság jelei mutatkoznak, melyek leginkább az erőltetett poénokban és az önismétlésben, lapos ötletekben mutatkoznak meg.” (Szcbcrényi 2000, 230) Itt kell utalnunk Kövcsdi Károly életművére is, hiszen a szerzőnek jelennek meg ugyan kötetei az adott időszakban (Az utolsó szoba. Válogatott és új versek; Testamentum); ezek azonban ’89 előtti verseket tartalmaznak, néhány újabb darabbal kiegészítve.
