Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
A kulturális intézményrendszer
236 Tóth Károly szervezeteket.399 Legitimitásukat elsősorban a magyarországi hatalmi központoknál vagy a szlovákiai magyar pártoknál keresik, és ennek legfőbb kifejeződéseként a hangsúlyozott/kizárólagos anyagi támogatásukat tekintik. Az anyagi támogatások legitimációs funkciója nagyon fontos eszköz volt a nemzeti „ideológiai transzfer” szempontjából is. Amit Budapest anyagilag támogatott, azt az üzenetet hordozta, hogy az a helyes cselekvési fonna. Valójában fordított volt a helyzet: a budapesti politikai elit az emyőszervezeteket (sok esetben a nevük alapján) megfelelő hazai legitimitással rendelkező, az egész kisebbség akaratát kifejező szerveződéseknek tudta vagy legalábbis akarta tudni, és ezért támogatta őket. Ez egyben védettséget is jelentett mindkét fél számára. Ezek a szervezetek olyan erős lobbiháttérrel, politikai támogatással és helyezkedési képességgel rendelkeztek, hogy pl. a támogatási rendszerek intézményesülésekor is (amikor arról volt szó, hogy mindenki számára elérhetővé tegyék egyforma eséllyel a magyarországi támogatásokat) külön elbírálásban részesültek, és különös jogokkal ruházódtak fel. És ezt, enyhébb változatokban ugyan, a „nem nemzeti orientáltságú” magyarországi kormánytényezők is elfogadták. Ezek a szervezetek az adott érdekvédelmi vagy szakterületen magukat megfellebbezhetetlen szakmai, szervező/mozgósító, illetve redisztributív (újraelosztó) funkciókkal ruházták fel, és mert ezáltal megfelelő klientúrát alakítottak ki, a nemzeti orientáltságú értelmiségi elit hangadó részének támogatását is elnyerték, így legitimitásukat is állandóan bizonyítani tudták. Ezek azok a szervezetek, amelyek a kilencvenes évek elejétől „(Cseh)szlovákiai Magyar...”400 jelzős szerkezettel illették magukat, és az adott szakmai területen, de sokszor azon túl is, a szlovákiai magyarság egésze nevében léptek fel (Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság [1989. december 9.], Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága [1989. december 19.], Csehszlovákiai Magyar írók Társasága [1989. december 19.], Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége [1990. január 13.], Csehszlovákiai Magyar Tudományos Fórum [később Társaság] [1990. február 15.], Csehszlovákiai Magyar Újságírók Társulása [1990. január 19.], Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége [1990. február], Csehszlovákiai Magyar Cserkészszövetség [1990. március 11.], Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége - Csemadok [1991. április 25-26.], Csehszlovákiai Magyar Központi Könyvtár és Levéltár [később Bibliotheca Hungarica Alapítvány] [1991. október 3.] stb.). Ez a szervezeti forma az elmúlt másfél évtizedben komoly változáson ment keresztül. Szakmai programok egész sorát valósította meg, segítve azt a közeget, amelyből önmagát eredetileg szánnaztatta. Tényleges mozgósító erővé lépett elő válságos időszakokban, vagy legalábbis azok élére állt. Lényegét tekintve azonban ez a szervezeti forma ma is az eredeti forgatókönyvet követi, a különbség talán csak annyi, hogy egy többszereplős környezetben kell komoly harcot vívnia korábbi monopolpozícióiért. 1.7.2. Csemadok Az első kategóriába tartozna, ha nem lett volna olyan hagyományosan központi és monopolhelyzete az 1989-et megelőző időszakban és az átalakulás folyamatában. A Csemadok az 1968- as tradíciókat követve 1989 után megpróbált vezető érdekvédelmi-társadalmi-(politikai) szervezetté alakulni. Az 1990 első napjaiban meghiúsult párttá alakítás után401 is ez volt a legfontosabb belső 399 „Politikai funkciókat, nemzetiségi léptékű etnikai célokat explicit módon fölvállaló intézmények” (Biró 1998, 17). 400 1989-1993 között valamennyi ilyen típusú szervezet az akkori államalakulati forma szerint „Csehszlovákiai Magyar...” szervezetnek nevezte magát. A Szlovák Köztársaság létrejötte után (1993) értelemszerűen mindegyikük „Szlovákiai Magyar...” szervezetnek nevezte át magát. 401 1990. január első napjaiban a Csemadok szenei üdülőjében megtartott zártkörű tanácskozáson dőlt cl, hogy a Csemadok nem alakul párttá, helyette később az anyagi és szervezeti erőforrásait felhasználva az Együttélés Politikai Mozgalom megszervezésében vett részt. Lásd a Csemadok Elnökségének és járási szerveinek határozatait. Hét, 1990. február-március.
