Csanda Gábor - Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III. Kultúra (1989-2006) - Magyarok Szlovákiában 3. (Somorja, 2006)
Duka-Zólyomi Emese: Zenei élet
DUKA-ZÓLYOMI EMESE ZENEI ÉLET 1. INTÉZMÉNYEK Körülhatárolható a kisebbség, a kisebbségek zenei élete a többség kultúrája mellett? Beszélhetünk a kisebbség zenei életéről, zenekultúrájáról? Ha igen, akkor milyen a szerkezete és mi az, ami összekapcsolja a többség zenevilágával, vagy éppen bizonytalanná teszi, esetleg elmossa köztük a határokat? Ezekre a kérdésekre keressük a választ az artificiális („komoly”) zene területén. A zeneművészet nem ismer határokat. Nemzetközi jellege van akkor is, ha nemzeti. Kivételt képeznek a vokális művek, azok is csak részben, gondoljunk pl. a világnyelveken írt zeneművekre, amelyek minden nemzet számára egyformán közeliek. A szlovákiai magyar zeneélet még feldolgozásra vár. 1989 előtt csupán részterületeket érintő monográfiák jelentek meg: a csehszlovákiai magyar énekkarok történetéről (Viczay 1973), a Csehszlovákiai Magyar Tanítók énekkaráról ((Pálinkás-Teleki-Viczay 1975), a pozsonyi Bartók Béla Dalegyesületről (Popély 1982). Módszertani anyagok, kórusgyűjtemények, évkönyvek láttak napvilágot. 1989 után zeneéletünk múltjáról és jelenéről két részletkérdést feldolgozó monográfia jelent meg. Bartók felvidéki kapcsolatairól (Csehi 1994) és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa útjáról (Horváth 2004). Napjainkig csak egy tanulmány foglalja össze a szlovákiai magyarok zeneéletét 1918-tól 1998-ig (Duka- Zólyomi 1995) Az említett dokumentumokon kívül évente csak néhány hír és cikk figyelmezteti a közönséget, hogy Szlovákiában van magyar zeneélet. A téma tárgyalásakor külön szólunk az amatőr és a hivatásos zenei egyéniségekről, csoportokról, egyesületekről. A szlovákiai magyar amatőr zenekultúra fejlődését a Csemadok Országos Tanácsa, területi választmányai, városi és alapszervezetei, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága, regionális és városi művelődési központok, magyar házak, iskolák, plébániák és gyülekezetek támogatják. 1989-ig a hazai kulturális, ennek keretében a zenei életet, a Csemadok és megszűnéséig a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya (1983) irányították. Karvezetői tanfolyamokat szerveztek, kórusgyűjteményeket adtak ki. A Csemadok kiadványai közül Szíjjártó Jenő műveinek gyűjteménye (Szíjjártó 1989) emelkedik ki. 1.1. Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága (SZMZT) A rendszerváltás után a Csemadok KB mellet társaságok alakultak, melyek rövidesen önállósultak. Az ének-zene szakbizottság utódja az 1990 decemberében megalakult Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága (SZMZT) lett, 1993-ig a Csehszlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága néven. Az 1989 után alakult társaságok közül csak a SZMZT maradt továbbra is a Csemadok kötelékében, s mint annak kollektív tagja ma is a Csemadok OT mellett tevékenykedik. A társaságnak egyének és csoportok is lehetnek a tagjai, célja a tagság szakmai - és lehetőségeihez mérten anyagi - támogatása, érdekképviselete és munkájának összehangolása, nem utolsó sorban az amatőr kórusvezetők és karnagyok érdekképviselete. A SZMZT eredeti
