Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
Az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom... 181 59. Az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, a Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt memoranduma a Szlovák Köztársaság felvételéről az Európa Tanácsba A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, amely 1991. február 21-től tagja volt az Európa Tanácsnak, 1992. december 31-én megszűnt létezni. A magukat utódállamoknak nyilvánító Cseh Köztársaság és Szlovák Köztársaság nemzeti tanácsaik révén kifejezték óhajukat, hogy az Európa Tanács tagjaivá váljanak. A legitimitás kérdései A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnésének ténye vitathatatlan, legitimitása viszont megkérdőjelezhető, mert: 1. A szövetségi állam megszűnéséről nem népszavazás döntött. A népfelségjogból származó önrendelkezési jog érvényesítését pártpolitikai döntések helyettesítették. 2. A népszavazás hiányát egy, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnéséről 1992. november 28-án elfogadott szövetségi alkotmánytörvény pótolta (a Tt. 1992/542. sz, törvénye), amely mindössze két szavazattal kapott többet, mint az elfogadásához szükséges szavazatarány. 3. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 1993. január 19-én hozott döntésével elvetette a Szlovák Köztársaság területén megválasztott szövetségi gyűlésbeli képviselők becsatlakoztatását Szlovákia törvényhozói testületébe. Ezzel megsértette az előző pontban említett törvény 4. cikkelyét, és még kétségesebbé tette a szövetségi állam megszűnésének és az új államok létrejöttének legitimitását. 4. A Szlovák Nemzeti Tanács már 1992. szeptember 1-jén, Szlovákia alkotmányának elfogadásával egyoldalú lépést tett a szövetségi állam megszűnése felé. Ezt az alkotmányt tartalmi okokból az ellenzéki Kereszténydemokrata Mozgalom, valamint az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői nem szavazták meg. A Szlovákia alkotmányával szemben felvethető kifogások 5. Az alkotmány a „Mi, a szlovák nemzet... ” bevezető szavaival a nemzetállam szellemét támasztja fel, és a „nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok” állampolgári másodrendűségét sugallja. Ezt erősíti az alkotmány néhány további meghatározása is. 6. A kisebbségben élő nemzeti közösségek jogait illetően olyan pontatlan megfogalmazásokat tartalmaz, amelyek e közösségek jogi viszonyait a parlamenti többség kényének-kedvének szolgáltatják ki. Például előírja, hogy Szlovákiában a szlovák nyelv az egyetlen államnyelv (6. §). Más nyelvek használatát törvénynek kellene szabályoznia. Ugyanakkor kimondja, hogy az állami szervek és az önigazgatás területi szervei államnyelven kötelesek információkat nyújtani tevékenységükről. Ez eleve kizárja, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek nyelve használható legyen a hivatalos kapcsolatban. 7. Nem garantálja tételesen a nem szlovák nyelvű iskolák létezését. A kisebbségben élő nemzeti közösségek számára „művelődési és kulturális intézmények” létesítését engedélyezi. Ezek fogalmilag nem azonosak a 42. cikkelyben meghatározott iskolai intézményekkel. 8. Az alkotmány 34. cikkelye első bekezdésének értelmében a kisebbségben élő nemzeti közösségek csupán „nemzetiségi társulásokat” hozhatnak létre. Ez a megfogalmazás szűkíti az al-
