Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

II. Egyéb dokumentumok

170

Egyéb dokumentumok

— megvonták állampolgárságukat (az 1945/33. számú elnöki rendelettel);

— elvesztették az állami intézményekben való alkalmaztatás jogát (az 1946/83. sz. törvény értelmében);

— elvesztették nyugdíjjogosultságukat;

— elkobozták ingatlanaikat (az 1945/108. számú elnöki rendelet értelmében);

— bezárták a magyar iskolákat (a Szlovák Nemzeti Tanács 1944/6. számú rendelete alapján);

— betiltották a magyar közművelődési intézményeket (az 1945/81. számú törvény értelmében);

— e két rendelkezés folytán megszűnt minden magyar iskola és az iskolaköteles kort betöltő magyarok nem folytathatták tanulmányaikat;

— nemzetiségük megtagadására (ún. reszlovakizálásra) kényszerítették őket (az 1946. júniusában hozott kormányhatározattal, mely június 17-én lépett érvénybe);

— több tízezrüket kényszermunkára hurcolták (az 1945/88. számú elnöki rendelet alapján);

— megalázták őket emberi méltóságukban (az 1945/137. számú elnöki rendelet szellemében, amely elrendelte a politikailag megbízhatatlan személyek őrizetbe vételét).

A második etnikai tisztogatás. A teljes jogfosztással párhuzamosan megkezdődött a magyar lakosság kitelepítése és elűzése szülőföldjéről, ami kb. 200 ezer embert érintett:

— 1944-45 telén mintegy 50 ezer magyar polgári személyt deportáltak kényszermunkára a Szovjetunióba, az elhurcoltak fele ottpusztult;

— 1945 nyarán legkevesebb 36 ezer magyart kitoloncoltak szülőföldjéről;

— 1946-47-ben megközelítőleg 45 ezer magyart telepítettek szét az ország területén sok száz kilométer távolságra szülőföldjétől;

— 1945—48 között több tízezer magyart tartottak koncentrációs táborokban;

— 1947^19 között a kierőszakolt lakosságcsere keretében 76 ezer magyart telepítettek át akaratuk ellenére Magyarországra;

— 1945-49 között megközelítőleg 10 ezer magyar menekült külföldre az üldöztetés elől;

— nemzetiségének megtagadására, ún. reszlovakizálásra a fent említett kormányhatározattal 327 ezer magyart kényszerítettek.

II. A kommunista uralom alatt (1948-1989)

Az 1948 februárjában bekövetkezett kommunista hatalomátvételt követően néhány éven át bizonyos fokig mérséklődött a magyarok nyílt jogfosztottsága. Visszakapták iskoláik egy részét, alapíthattak egy kulturális szervezetet (Csemadok) - amely a kommunista párt irányítása alatt állt -, kiadhattak magyar nyelven kommunista szellemű újságokat. Ez azonban nem jelentette társadalmi egyenjogúságuk visszaszerzését. Az egypártrendszer és a politikai totalitarizmus eszközeivel, valamint a proletár internacionalizmus eszmerendszerének segédletével tovább folyt az asszimilálásuk, társadalmi szerkezetük szétrombolása, és az általuk lakott terület etnikai struktúrájának bomlasztása. Ehhez nagy mértékben hozzájárultak a szervezett szlovák telepítések, a munkaerő kormányzat általi tömeges mozgatása és a központilag tervezett ipartelepítés.

A Prágai Tavasz idején - 1968-ban - a magyar lakosság kihasználta az egypártrendszer meggyengülését. Támogatta a demokratizálódást szorgalmazó politikai erőket, ugyanakkor minden szervezett erejét fölvonultatta a kisebbségi jogok törvényes rendezése érdekében. Ennek köszönhetően a második világháború után először került sor a kisebbségi jogok alkotmányos megfogalmazására az 1968/144-es alkotmánytörvényben. Az 1968. augusztus 21-én bekövetkezett szovjet megszállást követően azonban a kormányzat hamar visszatért magyarellenes hagyományaihoz. Az alkotmányban rögzített elveket nem emelték törvényerőre. Az egyetlen magyar kulturális intézmény (Csemadok) jogkörét korlátozták, az 1968-ban megalakult Magyar Ifjúsági Szövetség működését betiltották és a „normalizáció” húsz éve alatt (1969-1989) megszüntettek 200 magyar is-