Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
166 Egyéb dokumentumok A II. világháború után 30 évvel Helsinkiben fogadták el először - ha csak hallgatólagosan is -, hogy a nemzeti, a kisebbségi kérdés nem az egyes államok kizárólagos belügye, hanem a biztonsággerjesztő együttműködés része. A helsinki elvek torzítása Csehszlovákiában sajnálatos módon épp a kisebbségi kérdés vonatkozásában kezdődött. A Záródokumentum eredeti szövege a kisebbségek jogos igényeit helyezi előtérbe az államok együttműködésében. A cseh és a szlovák nyelvű hivatalos értelmezés szerint ezt azonban mindmáig törvények által korlátozott jogként, tehát belügyi kérdésként kezelik. A kommunizmus bukásáig nem is reménykedhettünk az eredeti elvek gyakorlati érvényesülésében. Ennek ékes bizonyítéka a Charta 77 tevékenysége. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy a „helsinki elveket” a rendszerváltozás után sem sikerült a kisebbségi jogok terén átültetni a gyakorlatba. Erre számos bizonyítékunk van: Szlovákiában egy olyan diszkriminatív nyelvtörvényt fogadtak el 1990. október 25-én, amely a szlovák nyelvet teszi egyetlen hivatalos nyelvvé az ország egész területén. Erre a törvényre hivatkozva távolítják el folyamatosan a magyar nyelvű helységnév- és információs táblákat, utasítják el az anyakönyvi hivatalok a magyar keresztnevek bejegyzését stb. A kisebbségek nyelvhasználatában alapvetően csorbulnak a Koppenhágában elfogadott elvek. A Szövetségi Gyűlés 1991. január 9-én elfogadta az alapvető jogokról és szabadságjogokról szóló alkotmánytörvényt, amely még a korábbiakhoz viszonyítva is jelentősen csökkenti a nemzeti kisebbségek jogait. Ez a törvény ugyanis nem tiltja tételesen a szervezett asszimilálást, nem biztosítja az anyanyelvi iskolákhoz való jogot, az identitásuk védelmét, a velük kapcsolatos közügyek döntési folyamatában való részvételt stb. A kárpótlási törvények és a földtörvény felújították a magyar kisebbség 1945-48 közötti vagyonjogi diszkriminációját. Ezek ugyanis nem vonatkoznak a nevezett időszakban elszenvedett jogsérelmekre. A földtörvény esetében szembeötlő például, hogy a magyarok, akiktől 1945—48 között kobozták el földjüket, valamint egyéb ingatlanaikat, a most elfogadott törvények értelmében is, egy 1948. november 17-én hozott korlátozó rendeletre hivatkozva, csak 50 hektár földet kaphatnak vissza. A többi állampolgárra ez a korlátozás nem vonatkozik. Szlovákia alkotmánya tovább fokozza a nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetését, mert: • nem biztosítja sem a saját iskolákhoz való jogot, sem az anyanyelvű művelődési folyamat szervezésének jogát. Csupán a műveltségre való jogot adja meg; • kizárja a hivatalos nyelvhasználatban a kétnyelvűség lehetőségét, mivel az állami hivatalnokoknak előírja, hogy csak az állam nyelvén, tehát szlovák nyelven érintkezhetnek az ügyfelekkel (26. cikkely 5. bek.), • nem biztosítja sem a szülőföldhöz, sem az autonómiához való jogot. Csehszlovákia megszűnésével, 1993. január 1-jén létrejön az önálló Szlovákia. Természetes elvárás, hogy az újonnan keletkezett államok Európában csatlakozzanak a helsinki folyamathoz. Szükségszerűnek tartjuk, hogy ez Szlovákia esetében is megtörténjék, de ugyanakkor a demokrácia és a polgári, valamint a kisebbségek jogbiztonsága szempontjából is fontosnak tartjuk, hogy a csatlakozáskor azok az elvek, amelyeket a korábbiakban már elfogadtak a helsinki folyamatban, részét alkossák az ország jogrendjének, illetve a belépés idejére eltávolíttassanak az alapvető ellentmondások az állam jogrendje és a helsinki folyamat normatívái között. Ez az elvárás Szlovákiával szemben azért is megalapozott, mert a most keletkező új állam jogi alapdokumentumát - alkotmányát - már az 1993 januárjában bekövetkezendő új helyzetre alkalmazva fogalmazták meg, ez azonban messzemenően eltér a „helsinki elvektől”. Azzal a kéréssel fordulunk az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletben részt vevő országok képviselőihez, hogy Szlovákia felvétele előtt mérlegeljék ezen elvek érvényesülését
