Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
Az Együttélés az önrendelkezésről 141 Az elmúlt háromnegyed évszázad a szabadságok elnyomása és diszkriminatív érvényesíthetősége miatt a félelmek időszaka volt. Korunk szégyenletes és véres eredményeként vonult be az emberiség történelmébe a Közép-Európában kirobbant második világháború, a fasizmus és a nácizmus, valamint a sztálini diktatúra. További következménye pedig napjaink történelme is: a nemzeti kisebbségek törvényekkel vagy törvényszegésekkel irányított folyamatos felszámolása. Térségünk helyzetére jellemző, hogy a világot a rajtunk keresztülhúzott határral lehetett évtizedekre erőszakosan kettéválasztani. És az is közép-európai sajátosság, hogy a békeszerződésekkel kialakított új államok a külső, összetartó hatás megszűntével politikai válságba kerültek. Mindez azt bizonyítja, hogy az elmúlt hetven év történelmét irányító politika alapjában hibás volt. De az említett világhatalmi határ megszűnése és a válságba jutott államokban kialakult függetlenségi és autonómia-törekvések jellege azt sejteti, hogy - ha nem is konfliktusmentesen, de - talán végre van esélyünk a jogok kölcsönhatásával liberálisan korlátozott önrendelkezés megvalósítására, az egyéni és a közösségi autonómiák kialakítására, mert itt Közép-Európában most más történik, mint amire a körülmények évtizedeken keresztül lehetőséget nyújtottak. Ezek az események és folyamatok Cseh-Szlovákiában is erőteljesen alakítják a belpolitikát. Az önrendelkezési jog érvényesítésének szándékát legenergikusabban az ország szlovák és morva lakosságának körében fogalmazták meg. A morvák zöme Morvaország és Szilézia tartományi önállóságára törekszik. A szlovákok többsége Szlovákia függetlenítésére, önálló alanyiságára a nemzetközi jogban és teljes állami önállóságára. A csehszlovák politikai hadszínterén azonban az önrendelkezés égisze alatt valójában nemzeti-hatalmi küzdelem folyik. Két szemben álló érdek képviselői - az eddigi államforma védelmezői és az ezt átalakítani, illetve megszüntetni óhajtók csapnak össze. Nyugtalanító tény, hogy az önállóság eszméjével most fellépő politikai erők politikai vakságban szenvednek. A saját önállóságuk szorgalmazása mellett másokkal szemben türelmetlenek és a kisebbségek ellen egyenesen gyűlöletet szítanak. Az önrendelkezést nem a mindenkit megillető alapvető szabadságjogként értelmezik, nem az egyén alapvető jogából származtatják, hanem a nemzet lényegéből eredeztetik. Holott a nemzetek önrendelkezési joga sem más, mint az azonos identitású személyek csoportjoga. Tragikus ez a szembenállás. Egyik oka nyilvánvalóan az, hogy az érdekellentét hatalmi ellentétként jelentkezik. A másik ok az, hogy a 20. század végén a nemzeti önrendelkezési törekvések élére nem a társadalom legfelvilágosultabb erői kerültek, és nem korunk szellemében kívánják végrehajtani történelmi küldetésüket. Ez veszélybe sodorhatja az egész térséget. Leginkább a leggyengébbek, a kisebbségben élők láthatják kárát. Látszólag két értékrend áll egymással szemben: a polgári és a nemzeti. Az előbbit a „föderalisták”, azaz a csehek zöme és a csehszlovák államiság hívei képviselik, illetve mindazok, akiknek a jelenlegi helyzet védelme a saját vagy csoportérdekük védelmét is jelenti. Az utóbbit a „konföderalisták” tábora támogatja, amely a szlovákok és részben a morvák köréből toborzódik. Ez a konfliktus azonban a láthatónál bonyolultabb, mert a két szembenálló fél nincs tekintettel arra, hogy Cseh-Szlovákiában cseheken és szlovákokon kívül milliós nagyságrendben élnek más nemzetiségűek is: magyarok, lengyelek, németek, ruszinok, ukránok, horvátok, romák stb. Következésképpen a fennálló csehszlovák államiság védelmezőinek nagy része és a szlovák nemzeteszme képviselői egy kérdésben egyetértenek: az államiságot nemzetállamként értelmezik, a csehek és a szlovákok államaként. Ez a nézetazonosság elmossa az értékrendek közötti különbséget és az állam nemzethatalmi tartalmánál fogva közelebb hozza egymáshoz a szembenálló felek alapvető szándékát. Lényege, hogy a náluk kisebb, illetve a kisebbségekben élő népcsoportokat elzárják az önrendelkezési jogtól.
