Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
Szabadság és felelősség. A Magyar Polgári Párt programja 119 nem lehet eléggé nyitott, az abban résztvevők köre nem bővülhet eléggé, és nem alakulhat ki kellő számú, egymással is versengő termelési, eljárás és kooperációs rendszer. A tulajdonreform és a decentralizálás által kell megtalálnunk a szövetkezeti és állami vagyon konkrét tulajdonosait. A mezőgazdasági magánvállalkozások, családi farmergazdaságok viszonylag gyors és nagyszámú megjelenése szükséges ahhoz, hogy versenytársa támadjon a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok területi monopóliumának. Ezek létrejöttét segíteni kell, hogy aztán a szabad verseny döntse el, mely kultúrák termesztésében, milyen területeken és mekkora üzemméretben célszerű és indokolt a szerepük, illetve hol válhatnak dominánssá. A szövetkezetekben az átalakulási (transzformációs) törvény alapján kidolgozott tervezeteknek kell meghatározniuk a vagyonnevesítés módját. A földbérletre alapozott termelést rablógazdálkodásra ösztönzőnek tartjuk, és drágítja is a termelést, ezért olyan megoldásokat támogatunk, amelyben a földtulajdon és az egyéb vagyon nagyobb része egyazon tulajdonosi csoport ellenőrzése alá kerül. Módot ad ez a megoldás a különböző szövetkezeti formák közti gyors és rugalmas átmenetre is. Az állami gazdaságok privatizációjánál figyelembe kell venni, hogy sok állami gazdaság a szövetkezeti vagyon bekebelezésével bővült. E vagyon kivonására és a kezdeti állapot visszaállítására lehetővé kell tenni, vagy lehetőséget kell adni a privatizáció után keletkező új társaság vagyonából való részesedést. Ezt kell figyelembe venni a privatizációs tervezetek készítésénél, és segíteni kell a természetes gazdasági egységek (pl. majorok) elkülönült privatizációját. Az élelmiszeripar privatizálásakor olyan megoldásokat kell keresni, amelyek lehetővé teszik, hogy a mezőgazdasági termelők az érintett vállalatok nagy részét megszerezhessék. Erre spontán módon a vagyonjegyes privatizációban is lehetőség van, de kedvezményekkel a közvetlen részvény- és üzemeladásokat is ösztönözni kell. A mezőgazdaság erőszakos kollektivizációja a század közepén az európai tendenciákkal ellentétes folyamatokat indított el. Amikor nyugaton az árutermelést folytató magángazdaságok és családi farmok dominánssá váltak, és kiszorították a bérmunkára alapozott nagybirtokot, nálunk rendeleti úton zúzták szét a parasztság polgárosodásának lehetőségét. A kolhoztípusú szövetkezet bérmunkássá fokozta le az addig önálló gazdát. A bérmunka kizárólagossága meg is látszik szövetkezeteinken. A mezőgazdasági üzemek nagy területen állandóan változó technológiával dolgoznak, ezért az irányításnak és az ellenőrzésnek nagyobb a jelentősége, mint egy ipari üzemben. Ahol önálló döntéseket kell hozni, és a lelkiismeretes munka iránti igény nagy, ott a'bérmunka hátrányai szembeötlőek (pl. a lógás, pazarlás, fekete munka, a munka- és technológiai fegyelem megsértése, felelőtlenség). A magángazdaságok létrejötte mellett tehát a szövetkezetekben is nagymértékben csökkenteni kell a bérmunka arányát. Az egyes üzemrészek önállósítása szükséges ahhoz, hogy a vállalat belső érdekviszonyai világossá váljanak. Ezt össze kell kötni olyan belső és külső, egyéni és csoportos vállalkozási formák kialakításával, melyekben az alkalmazottak többsége jövedelmét nem bérként, hanem saját maga által kigazdálkodott nyereségként szerzi meg. A mezőgazdasági termelők szabad versenyétől joggal várja el a fogyasztó, a feldolgozó- és élelmiszeripar, hogy a drágán termelők folyamatos kihullásával az árak viszonylag alacsony szinten maradjanak, és így ne romoljék a termékek versenyképessége a bel- és külföldi piacokon. Szükséges azonban az is, hogy versenyző kínálat uralkodjon a termelőeszközök és termelési eljárások piacán. Az iparvállalatok nem megfelelő rugalmassága, a korlátozott import és az integráló szerepre alkalmas forgalmi, feldolgozó vagy eljárás-tulajdonosok hiánya beszűkíti a kínálatot. A mezőgazdasági termelők némi joggal mondhatják, hogy az ipari áremelések és a beszerzési támogatások megszüntetése csak rájuk hárítja az ipar támogatását. Még inkább szükségszerű az élelmiszergazdaság üzem- és vállalatrendszerének átalakulása, a sikeres üzemformák és együttműködési típusok kiválasztódása. Akadályozza ezt az eddigi területi monopóliumok rendszere, gátolja a félelem a sikeres üzletformák terjedése nyomán várható differenciálódástól, és az új cégek alapításához szükséges forráshiány. Nincs, aki a termelőknek megkínálja a
