Fazekas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában II. Dokumentumok, kronológia (1989-2004) - Magyarok Szlovákiában 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Egyéb dokumentumok
Merre tart Csehszlovákia? 105 Jogi és gazdasági diszkriminálás A Szövetségi Gyűlés az 1991-es tavaszi ülésszakán három olyan rehabilitációs jellegű törvényt fogadott el, amely az elmúlt negyvenéves időszakban esett anyagi sérelmeket hivatott mérsékelni. A nemzeti kisebbségek szempontjából a kárpótlási törvény és a földtörvény kifogásolható, mert nem terjed ki az 1945 és 1948 közötti időszakra, amikor kizárólag nemzetiségi szempontok alapján, elsősorban a német és a magyar lakosságot érték jogi és anyagi sérelmek, valamint részben a lengyel kisebbséget, illetve azon zsidókat, akik német vagy magyar nemzetiségűnek vallották magukat. A törvényhozók zöme és a kormány is kategorikusan elutasította az 1945-1948 között esett sérelmek utólagos mérséklését és az igazságtalanul üldözött személyek rehabilitálását. A földtörvény pedig részben felújította a korábbi nemzetiségi diszkriminálást. A nemzetiségi alapon elkobzott földek egy részét ugyan a magyaroknak visszaszármaztatja (a nemzetisége miatt diszkriminált többi személynek nem!), de egy, a Szlovák Nemzeti Tanács által hozott, 1948. november 17-én kelt rendelete alapján. Eszerint csupán 50 hektár földterület adható vissza a jogosult személynek (különböző diszkriminatív feltételek teljesítése árán), noha az új földtörvény a többi jogosult személynek visszaadható földterület nagyságát maximum 250 hektár mezőgazdasági földterületben állapította meg. Parlamenti képviselőink kérdésére a szövetségi kormány azt válaszolta, hogy nem tervezi a diszkrimináló törvényekkel sújtott nemzeti kisebbségek rehabilitálását és a diszkrimináció anyagi következményeinek enyhítését, jóvátételét, sem e törvények utólagos hatálytalanítását. Ezért az sem várható, hogy a német, a magyar és a lengyel kisebbség visszakapja a közadakozásból alapított társadalmi és kulturális intézményeinek az állam által elkobzott vagyonát. Diszkriminatív elemek az alkotmány tervezetében Az új alkotmány előkészítése folyamán két, egymásnak ellentmondó szemlélet keletkezett: polgári vagy pedig nemzeti elvet követő alkotmánya legyen-e Csehszlovákiának. A szlovákiai politikai pártok zöme és a csehországi politikai pártok egy része a nemzeti elvű alkotmányt támogatta kezdetben. Tehát azt az elképzelést, hogy Csehszlovákia továbbra is a „csehek és szlovákok közös állama” maradjon. Ezzel ismételten másodrendű állampolgárokká fokoznák le a nemzeti kisebbségeket. Az alkotmány előkészítésének ezt a szakaszát azonban a fejlemények túllépték. Ma már az államszövetség léte forog kockán, és a cél az önálló szlovák alkotmány elfogadása. A szlovák alkotmány előkészítésében kizárólag a nemzeti elv uralkodik: Szlovákia legyen a szlovákok nemzeti állama, és nem a Szlovákiát lakó egyenjogú állampolgárok közös hazája. Idegengyűlölet Kisebb-nagyobb megszakításokkal 1990 februárjától a mai napig Pozsonyban és más szlovákiai városokban szlovák nacionalista tüntetések zajlanak, amelyeken cseh-, magyar- és zsidóellenesjelszavakat hangoztatnak, éltetik Andrej Hlinka szlovák katolikus papot, aki 1936-ban szlovák Hitlernek nevezte magát, magasztalják a második világháború idején létezett fasiszta szlovák államot, annak elnökét - Josef Tisót -, akit a világháború után háborús bűnei miatt halálra ítéltek és kivégeztek. A mai helyzetre jellemző, hogy e háborús bűnös emlékére a római katolikus egyház püspöke 1990 júliusában táblát leplezett le. A nacionalista és soviniszta tüntetéseken Szlovákiának nemzetállammá való átalakítását, a szlovák nyelv kizárólagossá való nyilvánítását, a cseh-szlovák államszövetség megszüntetését stb. követelik. A falakon magyar-, cseh-, zsidó- és cigányellenes feliratok jelennek meg, zsidó temetőket dúlnak fel. Ezek az akciók egyre szervezettebb keretet kapnak, melyekben ma már részt vesz a szlovák parlamenti pártok egyre több képviselője is. A helyzetre nézve a legjellemzőbb az, hogy a faj-, nemzet- és idegengyűlöletet szító személyek és szervezetek ellen az igazságügyi szervek nem lépnek fel, és nem alkalmazzák velük szemben az érvényes törvényeket.
