Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

Hushegyi Gábor: Képzőművészet, fotóművészet és építészet

434 Hushegyi Gábor

Riss im Raum (1994) és a sheffieldi Admission of Identity (1998) című kiállításon. Németh Ilona pedig jelen lehetett a berlini Künstlerhaus Bethanien Cross female (2000), a Casino Luxembourg Sous les Ponts... (2001), a luzerni Kunstmuseum Another World - Twelve Bedroom Stories (2002) és a 2. Valenciai Biennále Ideális város (2003) cimű nemzetközi csoportos kiállításon. Együtt képviselték többed magukkal Szlovákiát a bécsi Museum Modernen Kunst Stiftung Ludwig Aspekten & Positionen (1999) és a stockholmi Moderna Museet After the Wall (1999) című nagy nemzetközi visszhangot kiváltott kurátori tárlaton. E két művész, továbbá Bartusz és Csudái, valamint a kilencvenes évek közepén rajtoló Varga Emőke (aki egy évvel Németh Ilona után elnyerte az országos TONAL-díjat), közösen volt jelen a szlovák pavilon kurátori projektjén az 1999. évi Velencei Biennálén. Az imént felsoroltakhoz mérhető Juhász R. József akciómüvészeti tevékenysége is, aki a tárgyalt időszakban megfordult a világ összes jelentős performanszfesztiválján. Legújabban intermediális projektek sorozatát valósítja meg a K2IC - Kassák Intermediális Központban.

A hazai országos mezőnyhöz sikerrel csatlakozott több további magyar művész is, így például a kilencvenes években jelentős lépésváltást produkáló, a geometria formanyelvét felvállaló rozsnyói festőművész, Szentpétery Adám, szoliter szerepében jelent meg Lolán György, aki a nyolcvanas-kilencvenes évek mezsgyéjén a kulturális nomadizmus nyomdokain haladt régészeti leleteket apropriáló műveiben. A kilencvenes évek második felében, valamint az ezredfordulón újabb magyar művészek hívták fel magukra az országos figyelmet, a legifjabbak közül Csillag András szobrász, a Stúdió érté vonzásában pedig Szűcs Enikő performerművész és az egyre sokoldalúbb, az intermedialitás eszköztárát magabiztosan alkalmazó Farkas Roland, aki több projektjében Boráros Henrikkel működött együtt.

Az országos és nemzetközi művészeti életben jelentős szerepet vállalt a somorjai At Home Gallery, melyet 1995 óta Kiss Csaba és Suzanne Kiss irányít, 1996-tól a helyi zsinagógában, 2000-től pedig már az At Home Művészetek Házában is működtetik ezt a polgári, nonprofit kezdeményezést. Mindössze egy évig, ám nemzetközi kortárs művészeti programmal működött az érsekújvári K-49 Gallery Juhász R. József és Jozef Cseres vezetésével. Magyar közegben született a kilencvenes évek második felének legjelentősebb szlovákiai művészeti szimpóziuma, az átHIDalás (1997) is, amely a párkányi Mária Valéria-híd újraépítésének eszméjét hirdette meg az ország elszigeteltségének legreménytelenebb időszakában. Mig a közép-európai képzőművészeti szimpóziumot a Kelemen Gertrúd vezette Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (MKKI) és a Stúdió érté szervezte, ill. bonyolította le, addig a korszak másik jelentős nemzetközi képzőművészeti rendezvényére, a Kassák és a MADI MA című művészeti fesztiválra Dárdai Zsuzsa és Saxon Száz János kurátorsága alatt, az újkonzervatív magyarországi kultúrpolitikát követő MKKI tartózkodó magatartása mellett került sor 2002 márciusában Pozsonyban és Ersekújvárott.

Az országos művészeti mezőnybe tartozó alkotók munkásságát rendszeresen jegyzi mind a szlovák és cseh, mind a magyarországi szakma. A hazai Profü, Výtvarný život és Dart mellett a prágai Ateliér, Umélec, valamint a budapesti Balkon, Müértő és Új Művészet tudósított legtöbbet e teljesítményekről. Rónai és Bartusz a cseh és a szlovák, Németh Ilona a cseh, szlovák és magyar műtörténet részévé vált az elmúlt évtizedben. A hazai magyar sajtótermékek közül a legkövetkezetesebb egyetemes kritériumot a Kalligram című folyóirat érvényesítette, a fiatal pályakezdő képzőművészek számára a Szőrös Kő nyújtott lehetőséget az első közlésre. Bár a magyarországi mütörténeti kánon fenntartásokkal viseltetik a határon túli művészek iránt, s a képzőművészetben csaknem kizárólag a territoriális elvre hivatkozik, mégis akadnak olyan szakmai vállalkozások, amelyek megbontani látszanak ezt az egyoldalú viszonyrendszert. A korszak legfontosabb ilyen tárgyú kiadványa az Enciklopédia Kiadónál Fitz Péter főszerkesztésében megjelent Kortárs Magyar Művészeti Lexikon (1999-2001;