Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Lovász Attila: A magyar sajtó
422 Lovász Attila vén nem vették komolyan. 2001-ben született a döntés, hogy a lap átalakul magazin formátumú, teljes színnyomású, 64 oldalas hetilappá. A döntés után viszont a lap példányszáma zuhanni kezdett. Míg az Új Szó 2000-ben 30 ezres ellenőrzött átlagpéldányszámban kelt el, 2003-ra ez a szám 28 ezer alá csökkent. Ez a példányszám stabilnak mondható. Ugyanezen időszakban a Vasárnap 20 ezer vásárlót veszített.12 A lap egyébként megalakulása óta szervesen kapcsolódik az Új Szóhoz, s ez nem csak a közös kiadót jelenti. 2001-ig az Új Szó mindenkori főszerkesztője állt a Vasárnap élén is, a lapot főszerkesztő-helyettes szerkesztette ( 1990-től Zsilka László és Szűcs Béla, 1993-tól Miklósi Péter, 1996-tól Kövesdi Károly), 2001-ben önállósult a lap vezetése (Klein Melinda, 2003- tól Lovász Attila). A Szabad Újság 1993-tól hetilap. Újságformátumban, 16-32 oldalon jelenik meg, tartalmát tekintve elsősorban konzervatív, nemzeti irányvonalat képviselve. Az elmúlt négy évben példányszáma stabilnak tekinthető (a 16 ezer eladott példány csak becsült adat, a lap példányszámát az ABC nem ellenőrzi). Egyébként a Vasárnap és a Szabad Újság egymásnak nem tartalmi konkurenciái. A Vasárnap családi magazinként fogalmazza meg önmagát, míg a Szabad Újság közéleti hetilapként. A hetilapok piacán a kilencvenes évek második felében nőtt a magyarországi hetilapok eladása. Tekintettel arra, hogy a hetilapok tartalmukat tekintve nem kötődnek annyira a szlovákiai magyar identitáshoz, mint a napilapok, az olvasók természetes módon keresték és kapták meg a piacon a családi magazinoktól kezdve a legolcsóbb bulvárig mindazt, amire igény volt. A piac igazi átalakulása az uniós belépés után várható, feltehetően a szabad remittendás piac növelni fogja a magyarországi termékek eladását.13 5. PIAC: AMIKOR A PLURALITÁS MÁR SZÉTFORGÁCSOLÓDÁS Míg a szlovák sajtópiacon a többszöri átalakulások és átrendeződések után a vezető kiadók a reklámpiacra való tekintettel inkább piaci pozíciójukat erősítvén a források és a kiadott lapok koncentrálására törekedtek, a magyar piacon az „ahány lap, annyi kiadó” elve érvényesült. Zömében egy-két személyes kft.-k adták ki a lapokat, főleg a régiókban, jelentősebb alaptőke nélkül, s még azt is nagyon gyorsan felélték. A szétforgácsolt kiadói piac a reklámügynökségek számára egyre kevésbé volt érdekes. A szlovák szerkesztőségek jelentős forrásokat szabadítottak fel új munkatársak megszerzésére, az újságírószakma a piacon a jobban fizetett és attraktív szakmák közé került, amit a kereskedelmi televíziók és rádiók megjelenése tovább fokozott. A szlovák fiatal kezdő újságíró számára létezik perspektíva, létezik karrier. Eközben az újságírás a szlovákiai magyar kiadókban egyre kevésbé vonzó. A szűkülő piacon alacsonyabbak a bérek, a felnövekvő generációk folyékonyan beszélnek és írnak szlovákul, a fiatalabbaknál természetes legalább egy idegen nyelv ismerete, természetesen az angol dominanciájával. Ilyen tudással felvértezve a kezdő szlovákiai magyar értelmiségi nem szorul a kisebbségi piacra, s a jobban fizetett szakmáknál köt ki. Nemegy tehetséges szlovákiai magyar fiatal dolgozik többségi kiadónál, szlovák lapnál, sőt szlovák tévétársaságnál. Jelenleg nincs áttekintésünk arról, hány szlovákiai magyar tanult vagy tanul Magyarországon médiakommunikációt vagy a sajtóban is felhasználható marketingkommunikációt. Egy biztos: magyar újságíró-diplomával 2003- ig egyetlen magyar fiatal sem helyezkedett el jelentősebb szlovákiai magyar sajtóterméknél. Tehetséges fiatalok és középkorú újságírók közül viszont néhányat elszippantott a magyarországi piac. A rendszerváltás fiatal írástudóinak nagy része a sajtón kívül helyezkedett el, a mai negyvenesek közül nagyon kevesen dolgoznak szlovákiai magyar lapnál vagy a rádióban. A kilencvenes évek során természetesen a felvevőpiac is megváltozott. A kisebbségi magyar lapokat még a kilencvenes évek elején is sokan csak azért vásárolták (fizették elő), mert magyarok voltak. Egy-egy családban akár több sajtóterméket is megvásároltak, a szlovák nyelvűt is beleértve, hiszen nagyon olcsó volt.
