Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Tuba Lajos: Környezetvédelem
376 Tuba Lajos szú új létesítményrendszert megépítve a saját területén befejezte a bősi vízlépcsőt. Magyarország válaszul 1992. május 19-én felmondta az 1997-es szerződést. A C változat építési munkálatai 1992 januárjában kezdődtek meg. Sokáig senki sem hitte, hogy ezt egy év alatt be lehet fejezni, de végül az igényes munkák egy részét osztrák vállalatokkal elvégeztetve a szlovák kormány (a csehszlovák kormány hivatalos beleegyezése nélkül) 1992. október 24-én Dunacsúnnál, az államhatártól alig egy kilométerre elrekesztette a Dunát, és üzembe helyezte a bősi vízlépcsőt. Ezt követően október 27-én Londonban mindkét ország beleegyezett abba, hogy közösen az ENSZ Hágai Nemzetközi Bírósága elé viszik az ügyet, amit 1993. április 7-én a magyar és az immár szlovák kormány meg is tett. A sokéves per közben fontos eseménynek számít a két miniszterelnök, Horn Gyula és Vladimír Mečiar 1995. januári megállapodása, amely értelmében Magyarország 1995. június 22-én üzembe helyezte az Öreg-Dunában a dunakiliti duzzasztómű mellett kiépített fenékküszöböt, megmentve ezzel a Szigetközt a teljes kiszáradástól. A Hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én hirdetett ítéletet. Ebben a következőket mondta ki:- Magyarországnak 1989-ben nem volt joga felfüggesztenie, majd abbahagynia azokat a munkálatokat, melyeket az 1977-ben Magyarország és Csehszlovákia által aláírt államközi szerződésben és az ehhez kapcsolódó dokumentumokban magára vállalt;- Csehszlovákiának jogában állt 1991 novemberében hozzákezdeni egy alternatív ideiglenes megoldás kidolgozásához (az ún. C variánshoz), de nem volt joga ahhoz, hogy ezt a megoldást 1992 októberében egyoldalú intézkedésként üzembe helyezze;- Magyarországnak az 1992. május 19-én kelt, az 1977-es szerződés és a hozzá kapcsolódó dokumentumok megszüntetésére vonatkozó jegyzéke jogszerűen nem szüntette meg a dokumentumokat (és ennek következtében ezek még mindig érvényben vannak, és a felek közötti kapcsolatok tekintetében irányadóak);- Szlovákia mint Csehszlovákia jogutódja az 1977-es szerződés részesévé vált. A felek jövőbeli magatartására nézve a bíróság megállapította:- Magyarország és Szlovákia jóhiszeműen köteles tárgyalásokat folytatni a kialakult helyzetben, és minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az 1977-es szerződésben foglaltakat teljesítsék;- ha a felek másképpen nem állapodnak meg, létre kell hozni egy közös működési rendszert a szlovák területen levő duzzasztógátrendszerre nézve az 1977-es államközi szerződéssel összhangban;- mindegyik fél köteles a magatartásával okozott kárt a másiknak megtéríteni;- az építési és működési munkálatokért való elszámolásnak az 1977. évi szerződés és a hozzá kapcsolódó dokumentumok megfelelő rendelkezéseivel összhangban kell lennie. A vízlépcső diplomáciai története a Hágai Nemzetközi Bíróság ítéletét követően az ítéletben szereplő jóhiszemű közös tárgyalások jegyében telt, ezek azonban a mai napig nem vezettek eredményre. Eközben a bősi vízlépcső és a vízi erőmű folyamatosan üzemelt, de nagyon sok gond adódott létesítményeivel kapcsolatban. A teljes vízlépcsőt csak 2002-ben sikerült hivatalosan befejezni, ezt főként a dunacsúni létesítmények befejezése gátolta. A fő ok a pénzhiány volt, mivel a bősi erőművet üzemeltető Szlovák Villamos Művek évekig nem volt hajlandó osztozni az ebből származó bevételen a befejezésre felvett hitelek törlesztésével terhelt Vízügyi Beruházási Vállalattal, pedig a vízlépcső üzemeltetése már önmagában is évi 170 millió koronát emészt fel, a költségek nagy részét a tárolóban lerakodott üledékek kotrására és a sok problémával küzdő bősi hajózsilipek javítására fordítják. Külön történetet képez a C változat (illetve az annak idején hozzácsapott zsolnai vízlépcső) építésére felvett 500 millió dollár külföldi hitel törlesztése. Mivel ezeket a külföldi bankok olyan feltétellel folyósították, hogy egyetlen részlet késése az egész fennmaradó összeg azonnali törlesztésével járt volna, 1998 után ezt a kötelezettséget az államnak kellett magára vállalnia. A Szlovák Villamos Mű-
