Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Jaroslav King: Régiófejlesztési politika és közigazgatás
286 Jaroslav Kling Vágsellyei járás, ám 2003-ban újfent támogatásra szorultak. A programból a leginkább a Tőketerebesi és a Nagymihályi járás profitált, az itt működő vállalkozások járásonként több mint 31 millió Sk dotációhoz jutottak. A program hatékonyságának megállapításához szükség volna ismerni, hány munkahely jött létre a támogatott projektek által, és hány munkahely maradt meg a támogatási program befejezése után. 3.2.2. Az SZK Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztériumának lakásépítés-fejlesztési programja A munkaerő kisfokú térbeli mobilitásának egyik oka a szabad, elérhető lakások hiánya, mely ezáltal közvetetten az ország egyes részei közötti regionális különbségek elmélyüléséhez vezet. 1999-ben a kormány elfogadta a lakásépítés-fejlesztési koncepciót. E dokumentum értelmében a lakásépítésbe elsősorban a magánerős források bevonása a kívánatos. A közpénzeket - állami és önkormányzati forrásokat - főként a szociálisan rászorult rétegek lakásproblémáinak megoldására, illetve adókedvezmények formájában nyújtott közvetett támogatásokra kell fordítani. A lakásépítésben állami támogatás a hitelfmanszírozási programokon kívül költségvetési dotációval (szubvenció) és a privatizációs bevételek részleges felhasználásával infrastrukturális beruházásokra, a kisjövedelmű rétegek bérlakáshoz jutására és a panelházak javítására nyújtható. A dotációhoz a települések a Lakásfejlesztési program keretében juthatnak. E program három alprogramot tartalmaz: az állami és önkormányzati bérlakások építéséhez nyújtott támogatás, az infrastruktúra kialakítása, a lakásállomány felújítása. Standard komfortszintü lakás építése esetén a beszerzési költségek 30%-áig, roma telepeken épített alacsonyabb komfortfokú lakás esetében pedig 80%-ig nyújtható támogatás. A lakossági infrastruktúra alprogram esetében a dotáció elérheti a beszerzési költségek 80%-át. Az utolsóként említett alprogramban a dotáció nagysága a beszerzési költségek 50%-a lehet (7. táblázat). 1996 és 2002 között az SZK Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztériuma bérlakásépítésre összesen több mint 6,5 milliárd Sk dotációt nyújtott. Ebből az összegből a magyar lakosságú járásokra (ahol a magyar nemzetiségű lakosság aránya meghaladja a 10%-ot) mintegy 1,44 milliárd Sk jutott (22%). Ez megfelel a lakossági arányoknak: az érintett járások lakossága ugyanis az összlakosságnak körülbelül ennyi százalékát teszi ki. A támogatás összességében 11 336 lakásegység építésére, bővítésére vagy átépítésére vonatkozott (pénzösszegben kifejezve csak 2000-2002-re vannak adatok), ebből a „magyar” járásokban 2537 lakás építését támogatták. A támogatott lakások számát tekintve a csúcsot 2002 jelentette: ebben az évben a települések nagymértékben kihasználták az előnyös költségvetési támogatást (az Állami Lakásfejlesztési Alap által nyújtott hitelt és a minisztériumi dotációt). A szóban forgó időszakban a legnagyobb volumenű támogatást a Dunaszerdahelyi járás falvai kapták, ahol egyúttal a legtöbb lakás építését is támogatták. A lakásépítési célú támogatáson túl ebben az időszakban nem kis összegű támogatás áramlott a közműellátottság fejlesztésre is. Az 1997-es évet leszámítva 1996-2002 között az infrastruktúra kiépítésére nyújtott 2,85 milliárd Sk összegű támogatásból több mint 702 millió Sk (25%) összegű támogatást kaptak azok a járások, ahol a magyar nemzetiségű lakosság számaránya meghaladja a 10%-ot. A bérlakás-építési alprogramhoz hasonlóan ebben az alprogramban is a legtöbb dotáció a Dunaszerdahelyi járásba, illetve kisebb mértékben a Szenei, a Tőketerebesi és a Kassai járásba jutott. Ez a négy járás a két legnagyobb szlovákiai város vonzáskörzetéhez tartozik. Ha azt vizsgáljuk, milyen arányban részesedtek ezek a járások a bérlakásépítésre fordított dotációból, azt mondhatjuk, hogy az ország két fő fejlődési centrumának közvetlen környezete a centrumok fejlődési trendjét „képezi le”. Ez azzal függ össze, hogy egyre többen költöznek ki Pozsonyból és Kassáról a közeli településekre - ezáltal lakóhelyként a „kisvárosi”, illetve vidéki környezet előnyeit élvezik, egyúttal azonban még mindig elérhető távolságban laknak munkahelyüktől (8. táblázat).
