Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
A magyar intézményrendszer fejlődése 259 ásebbségi szervezeteket próbáljuk meghatáozni annak tudatában, hogy sok más kategoriálás is lehetséges. Az alábbiakban kísérletet teszünk a szloákiai magyar intézmények egyes típusainak neghatározására. Ezeket a típusokat egyszerre iróbáljuk funkciójuk, profiljuk, társadalmi kü 1 - letésük, önképük és történetiségük szempontéból megragadni. 1.1. „(Cseh)SzIovákiai Magyar...” érdekvélelmi és szakmai (ernyő)szervezetek iangsúlyozottan etnikai alapon jönnek létre, negalakulásuktól monopolhelyzetre és egyeten szervezeti státusra törekszenek, és nem is űrnek meg maguk mellett más hasonló szerveiteket.20 Legitimitásukat elsősorban a magyarírszági hatalmi központoknál vagy a szlováki,i magyar pártoknál keresik, és ennek legfőbb dfejeződéseként a hangsúlyozott/kizárólagos .nyagi támogatásukat tekintik. Az anyagi támogatások legitimációs funkiója nagyon fontos eszköz volt a nemzeti .ideológiai transzfer” szempontjából is. Amit Budapest anyagilag támogatott, az azt az üzeletet hordozta, hogy az a helyes cselekvési forna. Valójában fordított volt a helyzet: a budaiesti politikai elit az emyőszervezeteket (sok :setben a nevük alapján) megfelelő hazai legiimitással rendelkező, az egész kisebbség akaatát kifejező szerveződéseknek tudta vagy legalábbis akarta tudni, és ezért támogatta őket. Ez :gyben védettséget is jelentett mindkét fél szánára. Ezek a szervezetek olyan erős lobbihátérrel, politikai támogatással és helyezkedési lépességgel rendelkeztek, hogy pl. a támogatá- i rendszerek intézményesülésekor is (amikor írről volt szó, hogy mindenki számára elérheővé tegyék egyforma eséllyel a magyarországi ámogatásokat) külön elbírálásban részesültek, :s különös jogokkal ruházódtak fel. És ezt, myhébb változatokban ugyan, a „nem nemzeti irientáltságú” magyarországi kormányténye:ők is elfogadták. Ezek a szervezetek az adott érdekvédelmi 'agy szakterületen magukat megfellebbezheetlen szakmai, szervező/mozgósító, illetve redisztributív (újraelosztó) funkciókkal ruházták fel, és mert ezáltal megfelelő klientúrát alakítottak ki, a nemzeti orientáltságú értelmiségi elit hangadó részének támogatását is elnyerték, így legitimitásukat is állandóan bizonyítani tudták. Ezek azok a szervezetek, amelyek a kilencvenes évek elejétől „(Cseh)Szlovákiai Magyar...”21 jelzős szerkezettel illették magukat, és az adott szakmai területen, de sokszor azon túl is a szlovákiai magyarság egésze nevében léptek fel (Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság [1989. december 9.], Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága [1989. december 19.], Csehszlovákiai Magyar írók Társasága [1989. december 19.], Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége [1990. január 13.], Csehszlovákiai Magyar Tudományos Fórum [később Társaság] [1990. február 15.], Csehszlovákiai Magyar Újságírók Társulása [1990. január 19.], Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége [1990. február], Csehszlovákiai Magyar Cserkészszövetség [1990. március 11.], Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége - Csemadok [1991. április 25-26.], Csehszlovákiai Magyar Központi Könyvtár és Levéltár [később Bibliotheca Hungarica Alapítvány] [1991. október 3.] stb.). Szinte mindegy, hány tagjuk volt, mit tettek, milyen eredményeket értek el, a külső legitimáció és a rendíthetetlen ideológiai-etnikai alapállásuk éveken keresztül megfellebbezhetetlennek tüntették fel őket, sőt a valós anyagi támogatások erősítették is létüket. „A patronálás révén zajló transzfer elsősorban ideológiai elemekből áll, s nem szól bele abba, hogy az intézmény milyen módon, milyen eszközökkel, milyen hatékonysággal működik. A centrális helyzetben levő támogató számára csak a jelenlét határozott jelzése a fontos. Ennek eredménye az, hogy szívesen pártfogol reprezentatív, szimbolikus síkon erősnek mutatkozó intézményeket, illetve ezek akcióit, rendezvényeit, támogatja a működéshez szükséges fizikai vagy társadalmi tér birtokbavételét” (Biró 1998, 32). Érdekes módon ez a szervezeti típus egészen új viszonyok között és a fentebb jellemzett zárt és komplex kisebbségi társadalomépítési közeg
