Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
248 Tóth Károly sében, mind pedig az állami élet (kormányzat és párt) különböző területein. A Csemadoknak viszont kulturális szervezetként nem volt megfelelő „többségi nemzeti” formája.4 E rövid elemzésben nincs lehetőség ennek gyökereit feltárni,5 de utalni kell arra, hogy öntevékeny szerveződésként nagyon fontos szervezőerőt jelentett a szlovákiai magyarok körében. Itt kell megjegyezni, hogy a szlovákiai magyar politikai fejlődés 1989 után azért térhetett el a többi határon túli régió politikai fejlődésétől, mert Szlovákiában a magyar politikai pártoknak nem kellett oly mértékben a kulturális feladatokat magukra vállalniuk, mint másutt. Sőt az, hogy pár hónap alatt több etnikai alapon szerveződő magyar párt is létrejött Szlovákiában, jórészt annak volt köszönhető, hogy az önszervező, kulturális értékeket is felvállaló feladatoktól a Csemadok tehermentesítette a pártokat. Romániában például az RMDSZ az első években a Csemadokhoz hasonló intézményi keret volt annak ellenére, hogy politikai célokkal jött létre. De ugyanez volt jellemző a többi határon túli régióra és ernyőszervezetre is. Jóllehet a pártállami ellenőrzés teljes mértékben érvényesült a Csemadokban, elsősorban a központi és középszintű vezetést, illetve apparátust illetően, helyi szinten ennek hatása elenyésző volt, és függetlenül a Csemadok KB politikai elkötelezettségétől, számtalan tánccsoport, szakkör, klub, énekkar fejtett ki nagyon fontos és hasznos közösségépítő tevékenységet. Ha a civil szféra előzményeit kutatjuk a hetvenes és nyolcvanas években, utalnunk kell azokra a szerveződésekre, amelyek megelőzték az 1989 utáni változásokat. Nem állítható, hogy közvetlen módon, de az az értelmiségi és „politikai elit”, amely később fő mozgatórugója volt a változásoknak, valamelyik szerveződésben már a nyolcvanas években jelen volt. Elsőként a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát kell említenünk. A polgári jogok kelet-európai védelméhez kapcsolódó szervezet 1978-ban alakult Pozsonyban, és elsősorban a szlovákiai magyar iskolák védelmében emelte fel hangját, de fokozatosan fontos, főleg a magyar kisebbséget érintő ügyekben is kiadott dokumentumokat, s a; 1988-ban megfogalmazott Memorandum 198Í című politikai pamfletje6 a rendszerváltás egyik fontos programnyilatkozatává vált. A Jogvédc Bizottság ezt a dokumentumot a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állami szerveinek küldte el, és elsőként mondta ki a rendszerváltás, illetve az európai csatlakozás szükségességét, szemben az ún. „Harminchármak levelével”, amelyet szintén szlovákiai magyar értelmiségiek fogalmaztak meg, de a kommunista pártnak címezték.7 A Jogvédő Bizottság tagjai névsorát sosem hozta nyilvánosságra; az eddigi kutatások alapján aktivistáinak száma 20-30 főre tehető. Duray Miklós 1990 elején felfüggesztette a bizottság tevékenységét. A Jogvédő Bizottság szatellit- vagy álintézménye volt a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja, amely a bizottság tevékenységét folytatta Duray Miklós vizsgálati fogsága idején és után. Ennek létrehozására azért volt szükség, mert letartóztatása után Duray Miklós a bizottság tevékenységét egymaga vállalta, így csoportos felforgató tevékenységért nem lehetett perbe fogni. Ha a vizsgálati fogsága alatt és után is megjelentek volna dokumentumok a bizottság nevében, akkor hamis tanúvallomásért is perbe fogható lett volna, sőt a csoportos szerveződés ténye is igazolódott volna, amiért sokkal súlyosabb börtönbüntetés járt a hatályos Büntető Törvénykönyv szerint. (Václav Havelékat egyébként csoportos felforgató tevékenységért ítélték el.) A bizottság néhány tagja Duray vizsgálati fogsága idején ezért szervezte meg a Védelmi Csoportot, amely Duray szabadulása után egy éven keresztül jelentetett meg még dokumentumokat (Duray 1989, 149-151). A Jogvédő Bizottság munkája szervesen illeszkedett az akkori kelet-közép-európai demokratikus ellenzéki mozgalmakhoz, elsősorban a magyarországi és csehszlovákiai demokratikus ellenzékkel volt szoros kapcsolata. Duray Miklós - vizsgálati fogsága idején (1982-1983) - a Charta 77 egyik magyar aláírója is lett. Az előzmények taglalásakor nem lehet megfeledkezni a csehszlovákiai magyar klub-
