Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

László Béla: A magyar oktatásügy

A magyar oktatásügy 241- magyar nyelvű tanító- és tanárképzés a szlovákiai magyar alap- és középiskolák részé­re valamennyi szakágazaton belül;- a vegyes lakosságú területek önkormány­zatai, állami intézményei, a magánszféra, to­vábbá a harmadik szektor számára is olyan szakemberek képzése, akik a kultúra, a szociá­lis ügyek, a közigazgatás, a regionális politika, a gazdaságszervezés és idegenforgalom terüle­tein megfelelnek az aktuális európai integráci­ós feltételeknek, elősegítve a régiók felzárkóz­tatását. Az első pillérre épülő tanulmányi programok akkreditációja az egyetemen teljes egészében biztosított. A második pillér tanulmányi prog­ramjai közül a hungarológia akkreditálása már megtörtént. A többi program akkreditációja most folyik. Az említett szakemberek képzése­kor a háromnyelvüség elve kerül előtérbe, külön magyar tanulmányi csoportok létrehozásával. A minőségi és a határokon túli versenyké­pesség biztosítása érdekében a szlovákiai ma­gyar nyelvű felsőoktatásnak azonban vissza kellene térni a magyar Oktatási Minisztérium megbízásából 2000-ben elkészített tanulmány­ban megfogalmazott korábban ismertetett el­vekhez. A magyar nemzetiségű diákok anyanyelvi felsőfokú képzése, történjen az bármilyen kör­nyezetben és intézményes formában a szlováki­ai viszonyok között, az oktatók száma, az anya­gi ráfordítás szempontjából igényesebb, mint a szlovák nyelvű felsőoktatás. Ezt a normatív fi­nanszírozási rendszerben a valószínűsíthető alacsonyabb diákszámok okozzák. Ahhoz, hogy Szlovákiában a magyar nyel­vű felsőoktatás akár intézményes, akár nem in­tézményes formában létezhessen, de minde­nekelőtt versenyképes, minőségi oktatást tud­jon nyújtani, a normatív állami finanszírozáson kívül szükséges olyan hosszú távú, kiszámítha­tó, stabil többlet-finanszírozási rendszeren ke­resztül is támogatni, amely a biztonságos mű­ködését garantálja. Azt is lényeges tudatosítani, hogy a jövőben a gazdaságosság elvei sokkal nagyobb mértékben fognak érvényesülni, mint eddig. Ez a többletfinanszírozási rendszer te­kintetében is így lesz. Egyaránt fontos a nyilvános (állami) egye­temeken működő magyar nyelven oktató ka­rok, tagozatok, szakok létrehozása, fejlesztése és a magyar nyelvű oktatás bővítését szolgáló intézmények, karok, tagozatok létrehozása a nyilvános egyetemeken kívül. A szlovákiai magyar kisebbség szempontjá­ból az volna a legelőnyösebb, leghasznosabb, ha ezek egyforma támogatási elbírálás alá esnének. A szlovákiai magyar nyelvű felsőoktatás tartalékait kutatva induljunk ki a 2002/2003-as akadémiai év statisztikai adataiból! Ezek szerint a szlovákiai felsőoktatási intézmények hallgatói az érettségivel végződő középiskolák (gimnázi­umok + szakközépiskolák) diákjainak 56,26%­­át teszik ki. 2002-ben 12 637 magyar nemzeti­ségű diák tanult az említett két középiskola-tí­pusban. A magyar tannyelvű ilyen iskolákban 9140 diák tanult, ami a magyar nemzetiségű di­ákok 72,33%-át teszi ki. Ha most az összes, 4480 magyar nemzetiségű egyetemi és főiskolai hallgató 72,33%-át, azaz 3240 hallgató számát vesszük, akkor ez nagy valószínűséggel megad­ja a 2002-ben Szlovákia felsőoktatási intézmé­nyeiben tanuló azon hallgatók számát, akik ma­gyar tannyelvű középiskolában érettségiztek. Ha a magyar tannyelvű érettségivel végző­dő 9140 középiskolás diák közül az országos 56,26%-os aránynak megfelelő számban tanul­nának felsőfokú intézményekben, akkor ez 5142 hallgatót jelentene. Mivel már korábban kiszámoltuk, hogy a magyar nyelvű középisko­lát végzett egyetemi és főiskolai hallgatók szá­ma megközelítően 3240, ebből adódik az 1902 fős magyar nyelvű felsőoktatás hallgatói tarta­léka. Ezt öttel (5 éves felsőoktatás) osztva kap­juk a 380 fős egyéves hallgatói tartalékot. Ez a szám maximumnak tekinthető, mivel e számí­tások nagy dilemmája, hogy mikor éri el a szlo­vákiai magyarság a 2002-ben példaként meg­adott országos 56,26%-os arányt, amely a fel­sőoktatás felértékelődése miatt várhatóan évről évre emelkedni fog. Egy önálló magyar egyetem működéséhez a statisztikai adatok alapján éppen kiszámított hallgatói számtartalékok nem éppen kielégítők. Hol lehetnek még tartalékok? Három lehetőség kínálkozik a hallgatók számának növelésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom