Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
László Béla: A magyar oktatásügy
LÁSZLÓ BÉLA A MAGYAR OKTATÁSÜGY Kulcsszavak: nemzetiségi oktatásügy, alternatív oktatás, kétnyelvű bizonyítványok, óvodák, alapiskolák, gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmunkásképzők, magyar nyelvű felsőoktatás. 1. A SZLOVÁKIAI MAGYAR OKTATÁSÜGY ÁTTEKINTÉSE 1918-TÓL A RENDSZERVÁLTÁSIG A Szlovákiában élő magyarság 1989-es rendszerváltás utáni oktatásügyi folyamatainak, a változás jellemzőinek, a szükséges változtatások körvonalainak megfogalmazásához szükséges ismerni az előzményeket, a magyar nyelvű iskolai oktatás kialakulását, történetét. A magyar nyelvű művelődést a magyar nemzetiségű fiatalok iskolai oktatásának keretei közé helyezve lehet a legtárgyilagosabban áttekinteni. 1.1. A szlovákiai magyar iskolarendszer kialakulása az első világháború után Csehszlovákiában az első olyan törvényt, amely alapvetően meghatározta a kisebbségek anyanyelvi oktatását, a prágai Nemzetgyűlés 1919. április 3-án fogadta el.1 E törvény iskolaalapítási rendelkezései alapján a magyar tannyelvű iskolák megtarthatók, illetve alapíthatók lettek volna akár a szlovák többségű területeken is. A törvény szerint ugyanis nyilvános elemi népiskola minden olyan településen szervezhető, amelyen azt a szülők legalább 40 iskolaköteles gyermek számára kérik, ahol pedig legalább 400 tanuló látogatja az elemi iskolát, ott polgári iskola is szervezhető. A törvény szerint ezekben az iskolákban az oktatás nyelve a tanulók anyanyelve. Ez a törvény azonban a magyar iskolák léte szempontjából csak jogi lehetőség maradt, mivel Szlovákia területén ez a törvény sosem lépett életbe.2 így a magyar iskolák megmaradásáról önhatalmúan a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium Iskolaügyi és Nemzetművelődési Referátusa döntött. Szlovákia magyarlakta vidékein az első világháború után az előző rendszerből örökölt és elhanyagolt községi és felekezeti elemi iskolák hálózata nagyjából érintetlenül maradt. A csehszlovák hatóságok jól felszerelt szlovák tannyelvű állami iskolákat alapítottak a magyarlakta területeken, ezzel téve vonzóvá a magyar szülők előtt az állami nyelven oktató iskolákat. A magyar iskolákat nem fejlesztették, és azok rendszerint túlzsúfoltak voltak. A 727 szlovákiai magyar elemi iskola közül csak 75 volt állami, 32 községi, 4 pedig magániskola volt. A többi 616 iskola felekezeti iskolaként működött. A 18 magyar tannyelvű polgári iskolából 2 állami, 4 községi, 12 pedig felekezeti iskola volt. A 4 magyar tannyelvű gimnáziumból 2 volt felekezeti, 1 állami és 1 községi. A további 9 magyar tagozatú gimnázium közül 7 volt állami és 2 felekezeti. A négy magyar gimnázium és reálgimnázium a következő volt:3 a Komáromi Szent Benedek-rendi Katolikus Gimnázium, az Ersekújvári Községi Katolikus Gimnázium, az Ipolysági Csehszlovák Állami Magyar Tannyelvű Gimnázium és a Rimaszombati Egyesült Protestáns Reálgimnázium. 1921 -re már csak egy magyar nyelvű tanítóképző intézet maradt: a Pozsonyi Szent Orsolya-rendi Római Katolikus Elemi és Polgári Tanítóképző Intézet. Ezenkívül még 4 szakiskolában, 2 kereskedelmiben (Pozsony, Kassa), 1 ipariskolában (Kassa) és 1 mezőgazdasági szaktanintézetben (Komárom) voltak magyar osztályok.
