Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Mészáros Lajos: (Cseh)szlovákia alkotmányos rendszere
MÉSZÁROS LAJOS (CSEH)SZLOVÁKIA ALKOTMÁNYOS RENDSZERE Kulcsszavak: Alkotmányosság, kisebbségi nyelvi jogok, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa, a Szlovák Köztársaság elnöke, a Szlovák Köztársaság Kormánya, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága, általános bíróságok és az ügyészség. Az állam jellegét az állami berendezés alapvető szabályai, elsősorban alkotmánya, alkotmányjogi rendszere és az határozza meg, hogyan garantálja az állam az alapvető emberi jogok és szabadságjogok érvényesülését. Az alábbiakban röviden áttekintjük (Cseh)Szlovákia alkotmányos fejlődését, különös tekintettel a szlovákiai magyarokat érintő emberi jogi és nyelvhasználati kérdésekre. A mai Szlovák Köztársaság jogelődje az egykori Csehszlovákia volt, melynek első alkotmányjellegü törvényét 1918. október 28-án fogadták el. Ez a törvény deklarálta a csehszlovák állam megalakulását. A csehszlovák szuverenitás megtestesítőjeként a Nemzeti Bizottságot említi, az államformát azonban még nem határozza meg, csupán leszögezi, hogy arról később döntenek. A törvény értelmében az új állam recipiálta, átvette a magyar, illetve az osztrák jogrendet, így még évtizedekig jogi és közigazgatási dualizmus alakult ki az országban. Az első törvény a Nemzeti Bizottság irányítása alá vont minden önkormányzati, állami, megyei, járási, községi hivatalt és intézményt, és elrendelte, hogy ezeknek a recipiált törvények szerint kell intézniük a hivatalos ügyeket. 1918 előtt Szlovákiának nem volt önálló alkotmányjogi státusa. A mai Szlovákia területe a Magyar Királyság részét képezte, és ez a helyzet egy ideig fennállt az első csehszlovák állam megalakulása után is annak ellenére, hogy a cseh és szlovák külföldi hazafias csoportulások között megkötött 1915-ös clevelandi egyezmény föderációt feltételezett, az 1918-as pittsburghi egyezmény pedig Szlovákia autonómiájával számolt, melynek értelmében Szlovákia önálló országgyűléssel rendelkezett volna, végrehajtó és bírói szervei lettek volna. A Szlovák Nemzeti Tanács azonban, amely az akkori szlovák politikai mozgalmakat tömörítette és a szlovák nemzet egyedüli reprezentánsává kiáltotta ki magát, a turócszentmártoni Deklarációjában 1918. október 30-án kinyilvánította Szlovákia belépését az újonnan alakult Csehszlovákiába. A Nemzeti Bizottság tevékenysége 1918 novemberében ért véget, ugyanis 13-án átalakult Nemzetgyűléssé, amely jóváhagyta az ideiglenes alkotmányt. Az ideiglenes alkotmány a köztársasági államformát határozta meg, és a parlamentáris köztársaság kormány formáját rögzítette a hatalom megosztásának hármas rendszerével, a törvényhozói, végrehajtó és bírói hatalommal. Csehszlovákia nem nemzeti államként, a csehek és a szlovákok, illetve a „csehszlovákok” nemzeti államaként alakult meg, hanem többnemzetiségü államként, a kisebbségeknek azonban az állam megalakulása után nem volt képviselete a Nemzetgyűlésben. Csehszlovákia első törvénye, ideiglenes alkotmánya és az 1920-ban elfogadott alkotmánylevele (végleges alkotmánya) képezte az állam alkotmányos alapjait. Az új alkotmány több akkori konstitúció mintájára készült. Leginkább Ciszlajtánia alkotmányából, az 1867-es decemberi Osztrák-Magyar Monarchia alaptörvényéből merített, a parlamentarizmus konstrukcióját a harmadik Francia Köztársaság alkotmányából vette, a preambuluma amerikai mintázat volt. A parlamentáris köztársaságot a köztársasági elnök képviselte. Az alkotmánylevél szerint kétkamarás parlament alakult, de a kárpátaljai autonóm gyűlés sosem alakult meg.
