Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Hamberger Judit: A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban
122 Hamberger Judit kisebbségi jogokért és az integrációért felelős Csáky Pált próbálják meg leváltani (főként a roma problémák és a kivándorlás megoldatlansága, az integrációs ügyek állapota és az európai fejlesztési alapok által nyújtott lehetőségek gyenge kihasználása miatt), de hevesen támadják Bugár Bélát mint a parlament egyik alelnökét és Duray Miklóst is. Duraynak - a lojalitás hiányára hivatkozva - már a mandátumát is szerették volna megvonni. 16. Ez a véleménye G. Mesežnikovnak is, amikor az MKP 2003-as működését értékeli. Mesežnikov: Slovensko 2003. 70. p. 17. Ezt a felszólítást fogalmazta meg 2004-ben megjelent könyvében, annak 133. oldalán. A kötet adatait lásd a felhasznált irodalomban. 18. A koalíciós többséget ugyanis úgy lehetne viszszaszerezni, ha a kormányfő lemondana, és akkor visszatérnének az őmiatta távozott képviselők. 19. A parlamentben 22 képviselő független lett, nagy részük a kormánykoalíció két szlovák pártjából került ki. 20. Az egyik oldalon a kormányfő és pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió az Új Polgári Szövetséggel, a másik oldalon az MKP és a Kereszténydemokrata Mozgalom áll egymással szemben. 21. Például 2002 júniusában, az első kormányzati ciklusban, amikor Rudolf Schuster köztársasági elnök az USA-ba készült, delegációjába magyarokat nem vettek be. Ezt magának az amerikai elnöknek kellett „kikényszeritenie”. Az amerikai fél, George Bush elnök külön kérésére a delegációba az MKP egyik vezető képviselőjét (Csáky Pál) is be kellett vonni. Ez több szempontból fontos jelzés volt a szlovák politikai elitnek: az MKP kormányzati szerepét pozitívan értékelik az USA vezetői is, s azt kívánják, hogy a következő kormányzati ciklusban is ott legyen; ez ugyanis a szlovákiai demokráciának az integráció szempontjából is fontos jelzése a világ felé. Egyéb esetek a második kormányzati ciklusban: 2002 novemberében a prágai NATO-csúcsértekezletre nem választottak be magyart a delegációba, s 2002 decemberében az EU koppenhágai csúcsértekezletére sem Csáky Pált hívták, aki a kormány integrációért felelős miniszterelnök-helyettese. (Utólagosan, az MKP felháborodása miatt, a delegációba besorolták Simon Zsolt mezőgazdasági minisztert.) 22. Például akkor, amikor sokadszor rossznak ítélte meg a koalíciós belső viszonyt, vagy amikor azt mondta, hogy „elmúltak már a Migašsal eltöltött arany idők”. (Mesežnikov: Slovensko 2003. 71-72. p.) 23. A státustörvény diplomáciai egyeztetésének ügye a szlovák külügyminiszter, Eduard Kukán és magyar államtitkára, Berényi József közötti konfliktussal és hasonló bizalomvesztéssel járt. 24. Ezek között egyre szaporodnak a Bugár-Csáky - Duray hármas egymástól eltérő, ellentmondó vagy az élességet tompító megnyilvánulásai, különösen az autonómia ügyét, a Magyarországgal és annak pártjaival való együttműködést és az Európai Parlamentben való stratégiai együttműködést illetően. Bugár Béla 2002-ben még úgy nyilatkozott, hogy az MKP-nak nincs radikális és mérsékelt szárnya, de vannak nézetkülönbségek. Ezeket azonban a párt eddig egyesíteni tudta. Bugár szerint az MKP ötéves fennállása alatt homogén, működő struktúrává vált. 25. Ennek első esete az volt, amikor az MKP, a szlovákiai pártok közül egyedüliként, a kollektív kisebbségi jogoknak az EU alkotmányába való bevételét illetően Magyarországot támogatta. 26. Az egzakt felmérések igazolják azt a hosszabb távú trendet, hogy a szlovák társadalom egyharmada (30-35 százalék) nem viszonyul negatívan a szlovákiai magyarokhoz, míg a kétharmada vagy negatívan viszonyul, vagy bizonytalan ennek megítélésében. - 1999 elején az MKP betagozódását a kormányba a megkérdezett szlovákoknak mindössze 36 százaléka tartotta helyes lépésnek, és 53 százalékuk gondolta helytelennek. Hasonló volt az arány a kétnyelvű bizonyítványok bevezetésével kapcsolatban is: helyesnek tartotta 36 százalék, helytelenítette 51 százalék szlovák. (Bútorová-Gyárfášová-Velšic 1998 1999. 240. p.) 27. Ezt a trendet tükrözték a két koalíciós ciklus minden évében végzett, erre vonatkozó felmérések. Sőt 2001-ben a magyarok kormányzati szereplését a magyarok 95-97 százalékban helyeselték. (Gyárfášová Velšic 2001, 269. p.) 28. Uo. 261. p.
