Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Hamberger Judit: A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban
118 Hamberger Judit politikája a kisebbségekkel szemben jobb volt ugyan, mint Mečiar kormányainak politikája, de következetlen volt, és nem kívánt többet javítani a kisebbségek helyzetén, mint amennyit az előző kormányok elrontottak. Nem volt hajlandó túlmenni azokon az elvárásokon, amelyeket a nemzetközi integrációs szervezetek megköveteltek. Dzurinda első kormánya az utolsó, negyedik évében (2002) nem valósított meg egyetlen olyan alapvető rendelkezést sem, amely javította volna a nemzetiségi kisebbségek helyzetét. Az MKP-nak a kormánykoalícióban nem sikerült keresztülvinni a kormányprogramban is szereplő néhány olyan pontot, amelyek a prioritások közé tartoztak (és a kisebbségek helyzetére vonatkoztak). Sikerült azonban megerősítenie politikai helyzetét, amit a 2001-es regionális választás és a 2002-es parlamenti választás eredményével is igazolt.35 Csáky Pál egy alkalommal (még az első kormányzási ciklus értékeléseként) az MKP helyzetét kényszerű „állandó készenléti helyzet’’-ként jellemezte. Elsősorban arra gondolt, hogy a kisebbségi nemzeti közösségnek folyamatosan figyelnie kell a többségi nemzeti társadalomra is, tehát arra a többségi társadalomra, amelynek állami, jogi, gazdasági, politikai és társadalmi-kulturális keretei és határai között az adott kisebbségi közösségnek élnie kell. Az MKP kormányzati szerepvállalását jelentős mértékben ez a „figyelési helyzet” határozza meg. Olyannyira, hogy a két közösség (tehát a kisebbségi és a többségi) érdekei közötti viszonyban túlnyomórészt a többséginek az érdekei szerint kell cselekednie. E viszonyban természetesen fontos, hogy az érdekek között milyen a megoszlás. Az MKP esete azt igazolja, hogy a szlovák többségi társadalom érdekei nem mindig (bár gyakran) ellentétesek a magyar kisebbségi társadaloméval. Ugyanakkor azt is igazolja, hogy számos esetben a kettőnek az érdekei egybeesnek. A kisebbség helyzete a legnagyobb mértékben a többség jóindulatától függ, és ez ebben az esetben is érvényes. Az MKP kormányzatba való beemelése a szlovák „jóindulat” politikai megnyilvánulása volt még akkor is, ha ez jól felfogott bel- és külpolitikai érdekből történt. Éppen a többségi-kisebbségi nemzeti társadalmi viszonyra gyakorolja az MKP kormányzati részvétele - a bizalmatlanság enyhítése által - a legjelentősebb hatást. A többségi nemzet politikai pártjai nem rendelkeznek a kisebbség problémáinak megoldását célzó részleges vagy komplex programmal. Ez ugyanis előfeltételezi a többségi nemzet előzékeny, pozitív hozzáállását, a kisebbségi kérdéshez való demokratikus viszonyulását. Az elmúlt évtizedben a szlovák társadalom részéről ennek ellenkezője (bizalmatlanság, elutasítás) nyilvánult meg. Az MKP kormányzatba való bevonása éppen ezért a szlovák politikai elit demokratikusabb részétől rendkívüli teljesítmény volt. „Legyőzték magukat”, amikor arról döntöttek, hogy megosztják a magyarokkal Szlovákia kormányzásának feladatát. A koalícióban való részvétel eredményeinek és kudarcainak elemzésénél figyelembe kell venni, hogy a kitűzött célok megvalósításának több olyan szintje van, melyek kompromisszumok kereszttüzében „edződnek”. Ebből a szempontból meg kell különböztetni a pártprogramot, a koalíciós szerződést, a kormányprogramot és végül a programban foglaltak tényleges teljesítését. Az MKP kormányzati szereplésének vannak általános jellegű és konkrét eredményei és kudarcai. Az általános eredmények közé sorolható, hogy az MKP tanúsította: politikusai képesek a stratégiai gondolkodásra, és ennek alapján helyes politikai döntések meghozatalára is. A kormányzati viszontagságok ellenére mind a párt, mind a frakció egységes és fegyelmezett maradt, és a választói, szavazói bázis alapvetően nem pártolt el mellőlük. A koalíciós kudarcokat és kényszerhelyzetet tekinthetjük úgy is, hogy azok nemcsak az MKP gyengeségeiről és hibáiról, hanem a szlovák politikai elit és belpolitikai élet hiányosságairól is tanúskodnak. Azt is mondhatjuk, hogy mindaz, ami az MKP-vei a szlovák kormánykoalícióban történik, nem annyira az MKP-t minősíti negatívan, hanem inkább a koalíció szlovák pártjait. Nem véletlen, hogy Rudolf Chmel, a szlovák-magyar viszony legjobb szlovák szakértője az első koalíciós viszonyt úgy jellemezte,
