Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Hamberger Judit: A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban
A Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányban 107 sebb tisztséget kapják. így jártak el a három legmagasabb tisztség (köztársasági elnök, parlamenti elnök, kormányfő) esetében is, jóllehet a megkapott szavazatok alapján, parlamenti erejüket tekintve a parlament elnöki széke az MKP-t illette volna meg. A létrejött koalíción belül olyan ad hoc „szövetségek” alakultak ki, amelyek a különböző problémaköröket illetően belső harcra épültek. így a kisebbségi jogok kérdésében a kormánykoalíció szlovák tagjai egymással szövetséget kötöttek az MKP-val szemben. Különösen szembeötlő a Magyar Koalíció Pártja és a Demokratikus Baloldal Pártja közötti permanens konfliktus. Az MKP programjának a kisebbségi követelésekre vonatkozó nagyobbik része bekerült az új kormányprogramba, de maga a kormányprogram nem teljesült. Nem véletlen, hogy az MKP politikusai folyamatosan azt követelték koalíciós partnereiktől, hogy tartsák magukat a koalíciós szerződésben és a kormányprogramban meghirdetettekhez. A magyarok olyan kormányzati tisztségeket kaptak, amelyekből befolyásolhatták a kisebbségi problémák szlovákiai megoldását és az európai integrációs előrehaladást. A kisebbségi és emberi jogok területén foglaltak el újonnan létrehozott irányítási pozíciókat. A legjelentősebb Csáky Pál miniszterelnök-helyettesi posztja és a parlament kisebbségi és emberi jogi bizottságának elnöki tisztsége (A. Nagy László) volt. Ezek segítségével bővült a kisebbségi problémák megoldásának intézményes kerete, és a kormányzati ciklusban kiküszöböltek néhány (bár nem minden) hiányosságot az államnak a kisebbségekkel szemben gyakorolt addigi politikájából. A kormányhivatalban a kisebbségi jogokra és a regionális fejlesztésre irányuló külön szekciót hoztak létre. A kulturális és az oktatási minisztériumban kisebbségi részlegeket szerveztek, valamint átalakították a kormány Kisebbségi Tanácsát úgy, hogy az valóban képviselje a kisebbségeket. A kormányprogramban (1998. november) meghirdették, hogy feltérképezik az emberi és kisebbségi jogok helyzetét a Szlovák Köztársaságban, és ezen eredmény alapján döntenek arról, hogy csatlakozzanak-e további nemzetközi konvenciókhoz, hogy alkotmányos vagy egyéb törvényt elfogadjanak-e a kisebbségek helyzetére vonatkozóan. A Csáky Pál által megfogalmazott stratégiai célok között szerepelt a közigazgatási reform elfogadása, a szlovákiai magyar nyelvű felsőoktatás megalapozása és a nevesítetlen földeknek a községek tulajdonába való átadásad A magyarok követelései között (majd a kormányprogramban) szerepelt, hogy meg kell oldani a kisebbségi nyelvű iskolák oktatóinak előkészítését, a nemzetiségi nyelvű teológusok, papok, kulturális és művelődési alkalmazottak felkészítését a kisebbség nyelvén, és ehhez a létező egyetemi keretek között megfelelő intézményi színvonalat kell biztosítani, valamint ratifikálni kell a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját. Ezeket az igényeket a kormányprogram szerint a kormányzati ciklus második évében teljesíteni kellett volna. Az MKP a nagy alkotmánymódosítás támogatását ezek teljesítéséhez kötötte. A magyarok számára fontos volt az alkotmány teljes módosítása és az, hogy az alkotmány preambulumát a polgári elv alapján fogalmazzák meg, nem pedig a nemzeti elv alapján. 2001 februárjában elfogadták a nagy alkotmánymódosítást, de a preambulumot nem változtatták meg. A szlovák kormánykoalíció pártjainak nagyobbik részénél ez az igényük sem talált megértésre. Szerették volna, ha az alkotmányba bekerül a nevesítetlen földek önkormányzati tulajdonba adása, de elfogadták volna azt is, ha ennek szabályozására egyszerű törvényt alkotnak, de nem jártak sikerrel. Az MKP kifogásolta az alkotmány egyes kitételeit a bíráskodással, a kisebbségi jogokkal, az alkotmánybírósággal és az állampolgári jogok biztosa (ombudsman) intézményének hiányával kapcsolatban is. A parlamenti választás eredményét a magyarországi hivatalos politika úgy üdvözölte, mint ami reményt ad a visegrádi együttműködés megerősítésére és arra, hogy az integrációs törekvés együttes, kölcsönös és közös lehessen. A magyar fél pozitívan reagált arra a tényre is, hogy a koalíciós tárgyalásokba bevonták a Magyar Koalíció Pártját. Tartózkodó álláspontot képviseltek azzal kapcsolatban, ahogyan a De
