Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
82 Szarka László az FMK liberális alapozású konszociációs elképzeléseinek megvalósítására. Az FMK 1991. márciusi VII. közgyűlése új alapszabályt fogadott el, amely a mozgalom valódi politikai párttá való átalakulását készítette elő. A mozgalom új elnöke A. Nagy László lett. Az első Mečiar-kormány bukása után megalakult rövid életű Čamogurský-kormányban az FMK már önálló koalíciós partnerként vett részt, két miniszterhelyettesi, valamint egy miniszterelnök-helyettesi posztot töltve be jelöltjeivel. A párt újjáalakulását betetőző 1992. januári VIII. közgyűlésen az FMK a Magyar Polgári Párt (MPP) nevet vette fel, és új pártprogramot is elfogadott, amelynek számos eleme az 1998 utáni koalíciós időszakban vált aktuális feladattá. Az MPP Szabadság és felelősség címmel elfogadott 1992. évi általános programja, valamint a Gazdag kisebbséget címmel elfogadott nemzeti kisebbségi programja olyan komplex helyzetértékelés- és feladatkijelölés, amely Csehszlovákia fennállásnak utolsó évében igyekezett körülhatárolni a kisebbségi politizálás lehetőségeit. A magyarok és más kisebbségek által is lakott régiókat (ötszázalékos kisebbségi részarány fölött) kétnyelvű, vegyes nemzetiségű zónaként javasolták kezelni, s ezek különleges érdekeit a közigazgatási reform során maximálisan figyelembe kívánták venni. Javasolták a kétnyelvű zóna külön statútumának kidolgozását is.6 Külön figyelmet érdemel az időközben kialakult kisebbségi magyar többpártrendszer működésével kapcsolatos elképzelés. A szavazóbázist tekintve 1992-re a harmadik helyre szorult MPP „a független szervezetek közötti megegyezést” tekintette alapvető működési elvnek, amely a pártok szuverenitásának kölcsönös elismerését, a kisebbségi kultúra, oktatás, sajtó és civil szféra pártsemlegességét, politika- és ideológiamentességét lett volna hivatva biztosítani. A kisebbségi közösséggel kapcsolatos kérdésekben a program szintén a folyamatos egyezetést tekintette fő feladatnak.7 Az MPP az 1992. évi 2,29 százalékos választási eredményével (amely a magyar pártokra leadott szavazatok 23,58%-át jelentette) nem jutott be sem a szövetségi parlamentbe, sem a Szlovák Nemzeti Tanácsba, s ez a párt politikájának újragondolását tette szükségessé. Az 1994. évi parlamenti választások alakalmával az MPP igen előnytelen koalíciós szerződést volt kénytelen elfogadni az MKDM-Együttélés koalícióval, de csak ezzel tudta biztosítani fennmaradását és a szlovákiai magyar többpártrendszer konszolidálását. Az 1995-ben A realitás tisztelete címmel elfogadott új stratégiai program a legfontosabb célkitűzésnek a nemzeti szempontból mérsékelt és demokratikus többségi erőkkel való együttműködés feltételeinek megteremtését tekintette. A magyar-szlovák együttműködés ily módon a mečiari nemzetállami kizárólagossággal szembeállítható alternatíva központi, taktikai elemévé vált: „Meg kell fogalmazni olyan alternatívát, mely nem sérti ezeket a szlovák nemzeti érdekeket, és nem ösztönzi [...] a két tábort (a nemzeti és demokratikus szlovák pártokat — Sz. L.) arra, hogy a demokratikus minimumot félretéve, helyettünk egymással kössenek szövetséget. Érdekünk a tárgyalási alkupozíció kiharcolása a szlovákiai magyar politikai szubjektumok számára.. ,”8 Az MPP programjaiban felismerte az „örök kisebbségi ellenzékiségben” rejlő csapdát, s a harmadik Mečiar-kormány egyre gátlástalanabb kisebbségellenes kurzusából azt a tanulságot vonta le, hogy a többségi pártokkal való szövetkezés nélkül a kisebbségi pártok önmagukban nem lesznek képesek saját közösségük érdekeit szolgáló belpolitikai fordulatot kikényszeríteni. Ez a felismerés rendkívül fontosnak bizonyult a mečiari választójogi törvény elfogadása után kialakult pártpolitikai helyzetben, amikor a magyar pártok elkerülhetetlenné vált egyesülésével egy időben az új kisebbségi magyar stratégiát is ki kellett alakítani. Az MPP a magyar közösség akarata és a mečiari választójogi törvény nyomán beállt új helyzetet tudomásul véve a pártegyesülést olyan szövetségi párt formájában képzelte el, amely lehetőséget biztosít az elődpártokban testet öltött ideológiai, politikai áramlatok politikai platformok formájában való továbbélésére, a párt szövetségi szerkezetének kialakítására és fenntartására.
