Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
SZARKA LÁSZLÓ KISEBBSÉGI TÖBBPÁRTRENDSZER ES KOZOSSEGEPITES (A SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKAI PÁRTOK MŰKÖDÉSE 1989-1998 KÖZÖTT) Kulcsszavak: Kisebbségi magyar pártok - Független Magyar Kezdeményezés (Magyar Polgári Párt), Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Együttélés Politikai Mozgalom, önkormányzatiság, autonómiakoncepciók, komáromi nagygyűlés, a harmadik Mečiar-kormány. 1. ELŐZMÉNYEK Az 1969-1989 közötti két évtizedben a neosztalinista és erős államnacionalista tendenciákat hordozó Husák-féle államvezetés a (cseh)szlovákiai magyar kisebbségi közösséggel szemben erőteljes asszimilációs politikát folytatott. Az 1968. évi 144. számú alkotmánytörvényben deklarált jogokat folyamatosan szűkítették, a magyarlakta régió etnikai összetételének változása felgyorsult, veszélybe került az anyanyelvi oktatás és művelődés intézményrendszere, folyamatosan korlátozták a Magyarországgal való szabad kapcsolattartást. A kisebbségi jogok korlátozása ellen fellépő Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága (a továbbiakban: Jogvédő Bizottság) Duray Miklós vezetésével a régió első kisebbségi magyar politikai szervezetének számított, s mint ilyen, valójában az 1989 utáni kisebbségi érdekvédelmi mozgalmak egyfajta előőrsének is tekinthető.1 A Jogvédő Bizottság a kisebbségek gazdasági, politikai és kulturális (nyelvi és oktatási) jogait védelmezve kiterjedt kapcsolatokat épített ki a cseh, szlovák és magyar ellenzéki körökkel. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1980. évi madridi konferenciájának résztvevőihez küldött tájékoztatásával és több más körlevelével, kiadványával pedig a nemzetközi közvélemény figyelmét is felhívta a Husák-rendszer antidemokratikus és kisebbségellenes gyakorlatára. A jogvédő mozgalom a szlovákiai magyar társadalom önszerveződése, a közösségi identitás megerősödése szempontjából is fontos szerepet töltött be részben azzal, hogy a pártállami kizárólagossággal szemben jelezte a demokratikus alternatíva lehetőségét, részben pedig azzal, hogy a kisebbségi jogvédelem mobilizálta a nyelvi, oktatási jogokat értéknek tekintő értelmiségieket, szülőket, fiatalokat. A Duray Miklós ellen indított politikai per mindazonáltal megmutatta, hogy a csehszlovákiai pártállami keretek közt még az ilyen laza szerveződésű mozgalmak is államellenes tevékenységnek számítottak, s ennek megfelelően a Jogvédő Bizottság sem válhatott a tényleges kisebbségi közösségszervezés legális fórumává. A magyarkérdés Szlovákiában a Jogvédő Bizottság tevékenységének köszönhetően fontos mellékhadszínterévé vált azoknak a küzdelmeknek, melyeket a - Gorbacsov által meghirdetett szovjet peresztrojka szellemétől megrettenő - csehszlovák kommunista rezsim egyre kíméletlenebb eszközökkel folytatott saját pozícióinak megmentése érdekében. Ilyen körülmények közt a (cseh)szlovákiai magyar nemzeti kisebbség zaklatott 20. századi történetében az 1989. évi hatalom- és rendszerváltás - a kisebbségpolitikai szempontból ambivalens fejlemények, negatív kísérőjelenségek és felemás következmények ellenére - kétségkívül a legpozitívabb események sorába tartozik. A pártállami viszonyok fokozatos felszámolása ugyanis visszaadta a szabad önszerveződés, közösségépítés lehetőségét, módot adott a kisebbségi jogegyenlőség, az önkormányzati jogok, a kulturális, politikai és gazdasági egyenjogúság követelményének megfogalmazására, s ezzel az asszimilációs víziók helyére a közösségépítés jövőképei kerülhettek. A csehszlovákiai kisebbségpolitikai viszonyok a 20. század utolsó évtizedében persze sokkal inkább
