Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Őllös László: A magyar pártok programjai
ÖLLÖS LÁSZLÓ A MAGYAR PÁRTOK PROGRAMJAI Kulcsszavak: Független Magyar Kezdeményezés - Magyar Polgári Párt, Együttélés, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Magyar Koalíció, Magyar Koalíció Pártja. 1. BEVEZETÉS A szlovákiai magyar politikai vezető réteg több csoportból alakult ki 1989 után. A rendszerváltás első szakaszában szerkezetileg hasonlított mind a szlovák politikai vezető réteghez, mind a térség más országai politikai vezető rétegéhez, ugyanakkor a szerkezeten belüli arányok tekintetében már jelentős eltérésről beszélhetünk. A szlovákiai magyar kommunista pártelit ugyanis nem volt része sem Csehszlovákia, sem pedig Szlovákia legfelsőbb szintű pártvezetésének; sem Csehszlovákia, sem pedig Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének nem volt magyar tagja. Alacsonyabb szinten viszont a magyar származású, illetve nemzetiségű kommunisták nagy számban töltöttek be gazdasági posztokat, s ők foglalták el a szlovákiai magyarok kulturális intézményeinek vezető pozícióit. Ez az alacsonyabb szinten elhelyezkedő vezető pozíciókat elfoglaló szlovákiai magyar kommunista réteg azonban abban különbözött a magyarországi és lengyelországi kommunista pártelittől, hogy 1968 után - a szlovákiai általános viszonyoknak megfelelően - szembehelyezkedtek a reformkommunizmussal. A szlovákiai magyar kommunista elit Gustáv Husák brezsnyevista rendszerének hatalmi elitjét alkotta, amely nemcsak a nyugati liberális demokráciáktól, hanem keletkezéséből adódóan a reformkommunizmustól is elhatárolta magát. Az 1968-as eseményeket követően a reformkommunistáknak számított magyarokat is kizárják a pártból, és marginalizálják őket. Ugyanakkor a nagy létszámú kommunista politikai elit nálunk is keresi hatalma megtartásának módozatait 1989 novembere után. Ekkor persze az úgynevezett „hatvannyolcasok”, tehát a pártból kizárt reformkommunisták kis létszámú köre is elérkezettnek látja az időt a politikai visszatérésre. Ennek első formái nem a rendszerváltást célozzák, hanem a gorbacsovi „glasznoszty” és „peresztrojka” jelszavához kötődnek, nyilvánvalóan az állampártba történő reintegráció, valamint pozíciószerzés érdekében. Az e célból megalakult reformkör vezetőinek országos ismertsége ellenére azonban a csoport a reformkommunista célokon ekkor már átlépő eseményeket csak követi. Ugyanakkor a hatvannyolcas korporatista szlovákiai magyar megoldás - hogy tudniillik a kormány egyik tagja kapja a nemzetiségek fölötti hatásköröket, valamint a szlovákiai magyarok egy központi szervezetbe tömörülve kapcsolódnak be az ország politikai rendszerébe, s ehhez kötődik szatellit szervezeti formában a sajtó, illetve minden jelentősebb kulturális intézmény - megjelenik 1989-ben is. A szlovákiai magyar demokratikus ellenzék szintén aránylag szűk körre korlátozódik. Eleinte a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságában tevékenykedők egy része, többnyire a magyarországi demokratikus ellenzék által szervezett tanfolyamokon részt vett szlovákiai magyar diákok, valamint a szlovákiai magyar írók egy fiatal generációjának a pártállam által betiltott szervezetét, az Iródiát alkotók egy csoportja vallotta, hogy a liberális demokráciák rendjének és értékrendjének teljes mértékben fel kell váltania a kommunizmust mind az ország egészében, mind pedig a szlovákiai magyarok életében. Ugyanakkor ez a csoport csekély létszámú volt, s tagjai javarészt, egy kivételtől eltekintve, a forradalmat megelő
