Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
J. Mészáros Károly: Sport
468 J. Mészáros Károly porondra, 1988-ban pedig bajnoki bronzéremmel zárta az évadot. Nyárasdon 1969 nyarán alakult a kézilabdaszakosztály Németh Pál vezetésével, 1972 óta van női csapata a klubnak, amely bajnoki címet ugyan nem szerzett, de négy második (1981/1982, 1983/1984, 1992/1993, 1993/1994) és két harmadik helyezése (1984/1985, 1988/1989) mellé három csehszlovák kupagyőzelmet (1978, 1984, 1994) is elkönyvelhetett. Megszakítás nélkül 17 évadot töltött az élvonalban, s egyszer európai kupadöntőt is játszott. Páratlan a maga nemében a kassai ČH vízilabdacsapatának huszonöt bajnoki címe a múlt század hatvanas-nyolcvanas éveiben. A sikerkovács, Bottlik László a sportág második világháború utáni legnagyobb hazai egyénisége. Már a második világháború után gyökeret vert Galántán az ökölvívás, de szervezett keretek között 1969 óta létezik. Legnagyobb sikereit a hetvenes-nyolcvanas években könyvelte el. Előbb 1973-ban a csehszlovák I. ligába, majd egy évvel később a legmagasabb csapatbajnokságba, az Extraligába jutott. Megszakítás nélkül kilenc évig szerepelt az élvonalban; 1983- ban kiesett, de még kétszer visszatért a legjobbak közé. 1990-ben már nem jelentkezett be a bajnokságba, csak egyéni versenyeken indította versenyzőit. Legnagyobb egyéniségeik: Vígh Imre (már 1947-től tevékenykedett a bokszéletben, 1969-ben is ott volt a klubélet megszervezésében), Porozsnyák László (edzőként dolgozott), Karácsony László, Gyerák Lajos, Kovács Pál, Stojka Tibor és Orel Károly. Egyéni sportolóként kihagyhatatlan a második világháború utáni időszak legnagyobb egyéniségei közül a csallóközkürti származású, de Prágában élő Bugár Imre (a férfi diszkoszvetés első világbajnoka - Helsinki 1983, Európa-bajnoka- Athén 1982, az 1980-as moszkvai olimpia ezüstérmese), a nagyabonyi Suranné Kuczman Éva (női távolugrásban bronzérmet szerzett az 1972-es müncheni olimpián), a füleki Szikora Pál (a nyolcvanas években 50 km-es gyaloglásban a világ legjobbjai közé tartozott, 1987-ben a táv legjobb idejét érte el), Lokšáné Rácz Katalin (a második világháborút követő évtizedek csehszlovák vívósportjának legnagyobb női egyénisége, világbajnoki ezüstérmes - 1978 Hamburg, tizenkétszeres tőrvívóbajnok), a dunaszerdahelyi Swendtner József birkózó (junior szabadfogású világbajnok - 1983), a vásárúti Vími Roland asztaliteniszező (világbajnoki bronzérmes csapatban - 1991), a somorjai Orosz Csaba kenus (az atlantai olimpia kétszeres döntőse: 1000 m-en - 7., 500 men - 8. helyezett). Az 1989-es rendszerváltás felkészületlenül érte a szervezett sportéletet. Dél-Szlovákia sikerbástyái (DAC, nyárasdi női kézilabdaklub) fokozatosan elvesztették a pártállami utasításra bőkezűen adakozó támogatókat, a csallóközi szövetkezeteket, állami gazdaságokat. Abból kellett létezniük, ami maradt, ez a forrás pedig fokozatosan elapadt, a korábbi sikerklubok pedig eltűntek a szlovákiai élvonalból. Az új társadalmi berendezés, majd Csehszlovákia kettéválása a gazdasági mozgásteret is beszűkítette, s mindez együttvéve Dél-Szlovákia élsportjának hanyatlását hozta. E folyamat közvetlen előidézője és felerősítő tényezője az anyagi helyzet romlása, melynek még mindig nincs vége. Csökkent az állami támogatás, bizonyos területeken pedig megszűnt. Ugyanakkor a magánszféra felkészületlensége és lanyha támogatási kedve is hozzájárult a régió élsportjának pozícióvesztéséhez. 1904 óta jegyzik a Dunaszerdahelyi Atlétikai Clubot (DAC). A rendszerváltáskor több szakosztállyal tevékenykedő sportegyesület volt. A labdarúgó-szakosztály mellett kézilabda-, birkózó-, atlétikai és asztalitenisz-szakosztály is létezett a klubban, amelyből 1987-ben kivált a labdarúgó-szakosztály, s a többi is önálló útra lépett. A labdarúgók az 1989-es politikai fordulat után szinte kényszerből léptek a profizmus útjára. Még négy évadot töltött a csapat a 16 tagú csehszlovák I. ligában: 1989/1990 (14. helyezés), 1990/1991 (4. helyezés), 1991/1992 (9. helyezés), 1992/1993 (4. helyezés). Az önálló szlovák bajnokság élvonalában megszakítás nélkül ötször játszották végig a pontvadászatot a dunaszerdahelyiek: 1993/1994 (3. helyezés), 1994/1995 (4. helyezés), 1995/1996 (10. helyezés), 1996/1997 (14.
