Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Lovász Attila: A magyar sajtó
420 Lovász Attila lényegesen diverzifikáltabb képet mutatott még akkor is, ha 1990-es főmunkatársainak kommentárjai inkább a liberális FMK értékrendjét követték.7 A liberális értékrendet valló FMK, majd később a Magyar Polgári Párt komoly publicista háttérrel rendelkezett, a szlovákiai magyar sajtó legbefolyásosabb kommentátorai sokkal inkább vallottak liberális nézeteket, ezért időnként a kor olvasójának szemében olyan kép alakulhatott ki, mintha az Együttélés Politikai Mozgalomnak és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak nem lenne sajtója. Mindezek mellett akár furcsaságként is elkönyvelhetjük, hogy a liberális FMK idővel úgymond lemondott a Napról, és sokkal inkább az Új őzóban óhajtott befolyást szerezni.8 Eközben a Nap kiadását 1990 közepétől a Danubius Kiadó vállalta, 1991-ben a Nap Kiadó vette át, és a szerkesztőség Dunaszerdahelyre költözött. A lap 1992-től hetilapként jelent meg, következetesen a liberális értékeket vallva. 1995-ben a közvetlen állami támogatások befagyasztásakor szűnt meg. Jelenléte a lappiacon viszont roppantul fontos volt. Egyrészt részben megtörte az Új Szó hegemóniáját, másrészt az Új Szó szerkesztését és tartalmát — konkurenciát jelentve a napilapnak - sokkal színvonalasabbá tette. 15 év távlatából mondható ki nyugodt lelkiismerettel, hogy a Nap annak ellenére, hogy a piacon nem maradt meg, új lehetőséget és új látásmódot jelentett a szlovákiai magyar sajtóban. Ez akkor is igaz, ha az új lehetőség nem lett kiaknázva, s az új látásmód is csak fokozatosan, a lehetőségekhez képest nagyon lassan került a szlovákiai magyar sajtóba. Az Új őzót 1990-től a továbbra is állami Apollopress Kiadóvállalat adta ki. Az Apollopress tulajdonképpen a pártállami Pravda Kiadó állami vállalattá átalakult új szervezeti formája volt ugyanúgy, mint az utána megalakult Slovakopress Állami Vállalat. Bár a kiadó nem volt többé pártcég, függősége az államtól egyértelmű volt. Az Új Szó privatizációját rengeteg vád érte, sok volt körülötte hírlapi kacsa és a találgatás, azt viszont egyértelműen megállapíthatjuk: a privatizáció megmentette az Új őzót. Visszatekintve ugyanis egyértelmű, hogy az Új Szót hasonló sors várta volna, mint a Smena című ifjúsági napilapot.9 A Vox Nova Részvénytársaság 1992-ben alakult, és az Új Szó 49 szerkesztője alapította. Tekintettel arra, hogy a szlovákiai magyar piacon nem volt olyan tőkeerős vállalkozás, amely az Új Szót megvehette volna, a magyarországi források pedig ebben az időben erőteljesen kormányzattól függőek voltak, a szerkesztőség vezetése külföldi partnert keresett. A két ajánlkozó kiadóból végül is a francia Socpress, a Hersant család kiadója került ki győztesen. A szerkesztőség akkor még vajmi keveset tudott a francia cég anyagi gondjairól. „Az vezérelt minket, hogy a kiadó elsősorban regionális termékeket keresett s nemcsak országos, de vidéki lapja is volt. Ugyanúgy a kiadó nyomdavásárláson is törte a fejét” - nyilatkozta az Új Szó 55. születésnapján Szilvássy József. A franciák a Vox Nova Rt. 51 százalékát szerezték meg tőkeemeléssel, és 1996-ig voltak a lap többségi tulajdonosai. A lapot a nyomdai szedéstől függetlenné tették, elektronizálták a szerkesztőséget, de a lap tartalmába semmilyen módon nem avatkoztak be. Ez volt egyébként az Új Szó utolsó olyan korszaka, amikor alkalmazottai a szlovák piaccal összehasonlítható, sőt jobb feltételek és bérek mellett dolgozhattak. A francia tulajdonos idején az Új Szó nyereséges volt. Ez volt viszont a szlovákiai magyar sajtó utolsó olyan periódusa, amikor erőkoncentráció és piaci koncentráció révén megerősödve várhatta volna a rosszabb gazdasági mutatókat és az olvasók életszínvonalának romlását. A francia tulajdonosú periódus idején született meg a másik nagyon fontos szlovákiai magyar sajtótermék, amely az Új Szó hegemóniáját szerette volna felszámolni, s párhuzamos napilapként az Új Szó alternatíváját óhajtotta felkínálni. 1991. július 18-án Mészáros János főszerkesztő címoldalas kommentárjában egyértelműen az Új őzónak üzent hadat a Szabad Újság indulásakor.10 A Szabad Földműves utódaként megjelenő Szabad Földműves Újság 1991 februárjától jelent meg, s júliusban váltott nevet. A lap egyébként hasonló szerkezetben, hasonló szerkesztésben és hasonló témákkal jelent meg, mint az Új Szó. A Naptól eltérően vi
