Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Varga Sándor: A Csemadok történetének rövid áttekintése

A Csemadok 409 talmi szervek munkájában, és a nemzetiségek problémáinak megoldásában az önigazgatás el­ve alapján érvényesíthetik akaratukat.” így fo­galmazta meg javaslatát a Csemadok. Ezt kö­vetően részletesen is kifejtették az egyes lépé­seket, amelyek az önigazgatás megvalósulásá­hoz vezetnének. Ezen állásfoglalás megjelené­se után a szlovák sajtó valóságos rágalomhad­járatba kezdett a Csemadok ellen. A szervezet irodái naponta tucatjával kapták a pocskondiá­zó névtelen leveleket és a szintén név nélküli telefonhívásokat. Ezek azonban nem akadá­lyozták, sőt még elszántabbá tették a szervezet vezetőit és tagságát a magyarság jogaikért fo­lyó küzdelemben. Mire azonban a nemzetisé­gek jogait is szabályozó alkotmánytörvény ja­vaslata a parlament elé került, a szovjet csapa­tok által végrehajtott megszállást követően már ismét visszaállt az egypárti diktatúra rendszere. S ezt a szlovák politikusok arra használták ki, hogy a nemzetiségek önrendelkezési jogaira vonatkozó paragrafusokat gondosan eltávolít­sák a jóváhagyásra előterjesztett törvényből. Az 1968-as eseményeket és a szovjet meg­szállást követően a Csemadokban is elkezdő­dött az ún. konszolidáció. A vezetésben ismét felülkerekedtek a reformokat elutasító szemé­lyek, akik gondoskodtak az 1968-as reformtö­rekvések szervezőinek és irányítóinak a szerve­zetből történő kizárásáról. A Csemadokot pe­dig 1971-ben büntetésből kizárták a Nemzeti Frontból. Ez mindenképpen a szervezet lefoko­zását jelentette. Választott szerveit ugyan meg­tarthatta, de a tevékenysége fölötti felügyeletet a kulturális minisztérium egyik osztálya gyako­rolta. Az alanyi jogon járó anyagi támogatást ugyan nem vonták meg, de egyre jobban szűkí­tették. A szervezet elnöki posztját 1971—1980 között ismét Lőrincz Gyula töltötte be, majd tíz éven keresztül, egészen 1991-ig Sidó Zoltán középiskolai tanár, aki abban az időben a prá­gai Szövetségi Gyűlés tagja volt mint szlováki­ai magyar képviselő. A nyolcvanas évek kezdetén a Csemadok­­tagság körében egyre inkább növekedett az elé­gedetlenség a magyarságot érő hátrányos meg­különböztetések miatt. Főleg a magyar tannyel­vű iskolák összevonását, illetve bezárását sérel­mezték, de kifogásolták a magyarországi mű­vészek fellépéseinek betiltását, illetve korláto­zását a Csemadok rendezvényein csakúgy, mint a magyar könyvek és sajtótermékek behozata­lának korlátozását, valamint sok más intézke­dést és tilalmat, amelyek lehetetlenné tették, hogy a Csemadok nyíltan felvethesse a magyar­ságot érintő égető kérdéseket. Ezt a hangulatot érzékelte a szervezet központi vezetése is, mert 1984-ben testületi döntéssel nyíltan állást fog­lalt az ellen a készülő törvény ellen, amely a magyar nyelvű oktatást rendkívüli mértékben korlátozta volna, és amely a magyar iskolák rö­vid időn belüli felszámolásához vezetett volna. Ekkor döbbent rá a hatalom, hogy a Csemado­kot felügyelő közhivatal, a kulturális minisztéri­um egyik osztálya képtelen politikailag kézben tartani a szervezetet. Ezért felmerült, hogy visz­­szaveszik a Nemzeti Frontba, amelyre végül 1987-ben került sor. Ekkorra már az elégedet­lenség a Csemadok-tagság berkeiben olyan mé­reteket öltött, hogy az ugyanabban az évben megtartott közgyűlésen a felszólalók többsége nyíltan bíráló hangot ütött meg. Az 1989-es rendszerváltás már szinte for­rongó hangulatban éri a Csemadok tagságát, amely 1990-ben a helyi szervezetek és az egyes területi szervezetek fokozott aktivitásában nyil­vánul meg. Ez az aktivitás ismét kiváltja a szlo­vák többségi sajtó és egyes szervezetek (Matica slovenská) magyarellenes kampányát. De nem­csak szlovák részről érik támadások a Csema­dokot, hanem néhány hazai magyar politikus ugyancsak olyan szellemben nyilatkozik, hogy a Csemadok egy sztálinista kövület, amelyet fel kell oszlatni. Ezzel szemben a tagság erre nem volt hajlandó sem az 1990-es, sem az 1991-es és az 1993-as közgyűlésen. Felmerült az is, hogy a Csemadok alakuljon át politikai párttá vagy mozgalommá. Végül erre sem szánta rá magát a szervezet tagsága. Rászánta viszont ar­ra, hogy 1990-ben saját szervezeti struktúráján épüljön fel egy szlovákiai magyar nemzeti kon­zervatív párt, a Duray Miklós vezette Együtt­élés Politikai Mozgalom. Elmondható, hogy a három újonnan alakult szlovákiai magyar párt és mozgalom közül szellemiségében ez állt leg­közelebb a Csemadok által követett értékekhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom