Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Varga Sándor: A Csemadok történetének rövid áttekintése
VARGA SÁNDOR A CSEMADOK Kulcsszavak: A Csemadok megalakulása, nemzetiségi kérdés, identitástudat, kulturális tevékenység, rendszerváltás. A Csehszlovákiában élő magyarok kulturális szervezete 1949. március 5-én alakult meg Pozsonyban Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete néven, melynek rövidítéseként a Csemadok mozaikszót használták. Később a szervezet elnevezése többször változott, de a Csemadok mozaikszó lógóként (cégjelzésként) máig megmaradt az intézmény nevében. A szervezet megalakulásának körülményeit döntően befolyásolták az 1945 utáni évek eseményei. A második világháborút követően Csehszlovákia szlovákiai részének déli és délkeleti régióiban, a magyar határ mentén élő magyar lakosságot — a csehországi németekhez hasonlóan - az 1945-ben meghozott jogi normák (Beneš-dekrétumok) alapján kollektív bűnössé nyilvánították, és megfosztották állampolgárságától. Tették ezt annak ellenére, hogy a szlovákiai magyarok döntő többsége csak passzív szemlélője volt az 1938-ban elkezdődött eseményeknek, melyek Csehszlovákia szétdarabolásához vezettek. A második világháború utáni csehszlovák kormány a több mint félmillió, magát magyar nemzetiségűnek valló lakost Magyarországra kívánta egyoldalúan áttelepíteni. Ez azonban a potsdami konferencián részt vevő nagyhatalmak egy részének vétója miatt meghiúsult, ezért pótmegoldásként többféle módszert alkalmazott a magyar népesség szétszórására és identitástudatának megtörésére. Elrendelte a magyarok vagyonának elkobzását, betiltotta a magyar nyelv használatát, tehát az iskolákban nem folyhatott magyar nyelvű oktatás, nem jelenhettek meg magyar nyelvű újságok és könyvek. A magyar lakosokat nemzetiségük deklaratív feladására próbálta rákényszeríteni (reszlovakizáció). Munkaerő-toborzás néven dél-szlovákiai magyar családokat (44 ezer személyt) telepített Csehország határ menti vidékeire, oda, ahonnan a német ajkú lakosságot 1945-ben kitelepítették. A nagyhatalmak arra kényszerítették Magyarországot, hogy Csehszlovákiával megkösse a lakosságcsereegyezményt, melynek következtében közel 80 ezer szlovákiai magyart telepítettek át Magyarországra. A felsorolt és további megtorló intézkedések, valamint azok következményei közvetlenül is és évtizedek múltán is súlyos károkat okoztak a vétlen csehszlovákiai magyar lakosságnak. A megszorító intézkedéseket csak 1948 második felében kezdték fokozatosan feloldani. Ez összefüggésbe hozható a kommunista pártok hatalomra jutásával Közép-Európa országaiban, elsősorban Magyarországon és Csehszlovákiában. A Szovjetuniónak - melynek befolyására a kommunisták sorra veszik át az egyes országokban a hatalmat - a továbbiakban már nem állt érdekében a feszültség fenntartása a befolyása alá tartozó országokban, holott ismert, hogy előzőleg maga Sztálin is támogatta a magyar lakosság egyoldalú kitelepítését. A kialakult egypárti diktatúrák feladatul kapták az egymás országai és népei közötti jó viszony ápolását a nemzetközi szolidaritás, de elsősorban a Szovjetunió érdekeinek megfelelően. Magyarország és Csehszlovákia vonatkozásában ennek értelmében napirendre kellett tűzni a csehszlovákiai magyar lakosság státusának rendezését. A csehszlovák kormány fokozatosan felhagyott a magyarok áttelepítésének tervével és gyakorlatával, leállította a reszlovakizációt és a vagyonelkobzást, valamint lehetősé-
